ECCE HOMO

EXKLUZÍV
Szeretek sírósat játszani
Beszélgetés Csepregi Gyula muzsikussal

A legtöbbet foglalkoztatott magyar jazz muzsikusok egyike. Szaxofonosként sokfelé dolgozik: játszik alkalmazott zenét, közreműködik pop-lemezeken, tagja a Stúdió 11-nek. Tanít is: adjunktus a Zeneművészeti Főiskolán. A napokban pedig új turnéját tervezgeti. Ez utóbbi ürügyén kezdtünk beszélgetni.
- Nagyon várom már, hogy színpadon játszhassak megint. Számomra koncerten él meg leginkább a jazz zene. Pécsett például a Nemzeti Színházban. Ott ül ötszáz ember, szépen felöltözve, fölmegy a függöny, kigyulladnak a fények, és szolid taps kíséretében belép a muzsikus
- Tehát nem egy füstös alagsori kocsmában játszik...
- De nem ám! Amit én akarok játszani, ahhoz nem megy egy olyan hely, ahol esznek, zörög a biliárdasztal, a főnök cinkosan kacsint, gyerekek, egy kicsit halkabban, a pincér káromkodik, mert a zenétől mégsem érti pontosan a rendelést, és bosszúból egymáshoz veri a poharakat. Nem, ez így nagyon szánalmas!

(Folytatás a 6. oldalon.)