A' la Bamba

 

Szent Kristóf legendája

---

Kristóf nagy erejű embernek született. Amint ráismert saját erejére, elhatározta, hogy hatalmas izmaival a világ leghatalmasabb urát fogja szolgálni. Elszegődött ezért a földesúrhoz, mert úgy látta: az ő hatalma a legnagyobb.
Igen ám, de egy napon eljött a király adószedője, és követelte a dézsmát. A földesúr reszketve adta ki a királynak járó tizedet, és ebből Kristóf látta, hogy bizony, van nagyobb úr is: a király. Elszegődött hát az ő szolgálatjába. Hanem jött az új év, előbb árvíz fenyegetett, aztán jégesők lepték meg a parasztokat, és amikor a király ősszel a kincstár állapota felől érdeklődött, szolgái elmondták neki, hogy a kevéske termésből alig valamicske adó folyt be.
- Elvitte az egészet az Ördög - szitkozódott a király, és Kristóf látta ebből, hogy van még a királynál is hatalmasabb úr: az Ördög. Így hát az ő szolgálatjába szegődött.
Történt egyszer, amint az Ördöggel járták az országot, hogy az út egy kereszt előtt vezetett el. Az Ördög nem mert elmenni a Keresztenfüggő előtt. Kristóf erre azonnal elhagyta régi urát, és azon gondolkodott, vajon hogyan szolgálhatná ő ezt a Keresztenfüggőt.
A feszület tövében egy anyóka imádkozgatott, megkérdezte hát, hogyan szolgál-hatná ezt a legnagyobb urat. Az anyóka a közeli gázlót ajánlotta Kristóf figyelmébe, és úgy vélekedett, hogy ha Kristóf ezen a gázlón át hordaná az embereket, úgy éppen a Keresztenfüggőt szolgálná. Kristóf megfogadta az anyóka tanácsát, és attól kezdve a folyón át hordta az embereket vagy húsz esztendőn át.
Egyszer egy kisfiú tévedt a folyó felé. Kristóf majd beleszakadt, mire átért vele a késedelmes túlsó partra.
- Ej, sok embert áthordtam már ezen a folyón - panaszolta neki -, de még soha, senki ilyen nehéz nem volt. Mintha a világ minden terhét a válladon cipelnéd - mondta, és kérdően nézett a fiúcskára.
- Tudd meg, hogy így is van - felelte az. - Ugyanis én vagyok az a Keresztenfüggő, aki eljöttem most hozzád, hogy megköszönjem sok évtizedes szolgálatodat - tette még hozzá, aztán apró lábaival nekiindult, és úgy eltűnt a közeli erdőben, mintha soha ott se lett volna.
Kristóf azután még hosszú éveken át hordta-vitte az embereket keresztül a gázlón, és néhány évvel halála után ő lett az utasok, úton lévők és a kocsivezetők védőszentje.