A sör - mint tudjuk - gyakorlatilag egyidős
magával az emberiséggel. Látszólag talán az egyik legkönnyebben meghatározható
vendéglátó műfaj a pub, azonban lényege mégiscsak leírhatatlan, megfoghatatlan.
Látni kell. Érezni a hangulatát.
Dr. Seregélyesi
János rovata
Pub nagyon is sokféle van. Ugyanis - megrögzült téveszmékkel
szemben - többé-kevésbé éppen attól pub, hogy egyedi. Nem típustervek
alapján készült egyen-kocsma, hanem megismételhetetlen egyéniség.
Persze, vannak általános ismertető jegyek. Ilyenek például a nagy ablakok,
melyek a fény mellett éppen a - gyakran míves - díszített ornamentikával
akadályozzák a kíváncsi tekintetek behatolását. Állítólag a már évszázadok
óta a férfiak után kíváncsiskodó fehérszemélyek elől. Vagy mondjuk a
tükrök. Melyek a régebben igencsak kisméretű ivóhelyiségek nagyságát
voltak hivatottak optikailag megnagyítani. Vagy vegyük például a dús
függönyözést, a míves tapétát, a süppedő padlószőnyeget meg az összkomfortos
ülőalkalmatosságokat. Ezek annak idején a megbízhatóan jó színvonalú,
középosztálybeli minőséget vonultatták fel, hogy itt gazdag, jómóddal
körülvéve minden betérő, társadalmi osztálytól függetlenül egyenlőnek
érezhesse magát mindenkivel. A vendégek annak is érezték magukat. A
pub tehát meglehetősen demokratikus intézménynek számított mindig is.
Pubba járni olyan természetesnek tűnhet, mint ahogy az ember dolgozni
vagy haza jár. Nem csak inni, hanem beszélgetni. A hasonszőrűekkel,
vagy ami még izgalmasabb, egészen másokkal.
Tudjuk jól: a pub a brit szigetekről indult hódító útjára. Sok száz
éve.
(Folytatás a 7. oldalon)
