Magyra Hírlap 2003. május 10.

A bambák földjén

Avagy tíz jó barát hogyan megy a világ egyetlen Unicum terére

,,...az sem lehet véletlen, hogy a dombon lakók, vagyis a görcsönyiek tavaly októberben polgármesternek Sz. Koncz Istvánt (képünkön), a híresen zártkörű Bamba Club titkárát választották meg, pedig az égadta világon semmit sem ígért a falunak. Azt láttam - mondja a Bamba-titkár -, hogy itt nem szabad ígérni, és hogy a blöffölésnek sincs semmi értelme. Akkor vonult ki a görcsönyi falutévé. Az öt polgármester-jelöltet a művelődési házba beterelték, és arra kérték őket, csapjanak végre össze. És a falunak, hiába, hogy akkor sem ígért semmit, a Bamba-titkár tetszett legjobban"

Nem mese. igaz a történet, hogy öt évvel ezelőtt Besenyei, Borissza. Fehér, Horváth. Koncz, Kutas. Latin, Molnár, Piros és Pohnert. vagyis tíz jó barát a híresen zártkörű Bamba Clubot megalakította.
Görcsönyben vagyunk, az egykori domblakók, s a mai bambák földjén, mely olyan magasan terül el, mint Pécsett a Tettye, és leginkább attól világhírű, hogy itt található a világ egyetlen Unicum tere. Ez is a bambák érdeme, és az sem lehet véletlen, hogy a görcsönyiek tavaly októberben polgármesternek Konczot, a híresen zártkörű Bamba Club titkárát választották meg. pedig az égadta világon semmit sem ígért a falunak.. Azt láttam - mondja a Bamba-titkár -, hogy itt nem szabad ígérni, és hogy a blöffölésnek sincs semmi értelme. Akkor vonult ki a görcsönyi falutévé. Az öt polgármesterjelöltet a művelődési házba beterelték, és arra kérték őket. csapjanak végre össze. És a falunak, hiába, hogy akkor sem ígért semmit, a Bamba-titkár tetszett legjobban. Talán az A' la Bamba nevű görcsönyi községi lap miatt, melyet a Bamba Club ad ki, vagy talán mégis inkább a világ egyetlen Unicum tere miatt, mert hogy a bambáknak köszönhető az is.
Ez egy nagyon furcsa mese. melynek minden szava, akár a gyöngyszem, igaz. Még akkor is. ha az idegeneknek, átutazóknak módfelett nehéz komolyan venni a bambákat.
Meleg nyári nap volt. amikor a híresen zártkörű Bamba Club elnöke az önkormányzatban megjelent, és az asztalra egy kérvényt letett. Mindenki meg volt lepve. Mert minek egy 1684 lelkes falunak Unicum tér. És minek arra egy tizenkét tonnás szobor, a Bábel tornya. Hát azért, érveltek a bambák, mert a szobor és a tér a község életében tényleg unikum lesz. És ment a kérvény -a névhasználat engedélyezéséért-a Zwack Unicum Rt.-hez. Kerényi kommunikációs igazgató úr az igazgatósági ülésen fel is állt és elkezdte: egy Görcsöny nevű faluban egy Bamba nevű klub Radulescu-szobrot kíván állíttatni egy Unicum nevű téren... Az igazgatóság meg azt kérdezte, komolyan beszél-e. A világon ugyanis nincs se Unicum köz. se Unicum utca. pláne nem Unicum tér. A névre módfelett vigyáz az rt.. mert milyen kellemetlenül hangozna, hogy egy Unicum közben valakit leütöttek vagy megkéseltek. A bambák a terükre a névhasználatot mégis megkapták. Akkor keresték fel a villányi szoborparkot, és kérdezték: van-e szobor, elfekvő. És találtak is egyet, ami két darabból állt, egy öt- meg egy héttonnásból, és olyan méltatlan helyen terült el, hogy a Bamba-titkár rögtön javaslatot tett: adna érte egy, azaz egy forintot, ha 99 évre máshova vihetnék. Hát, Görcsönybe, az Unicum térre.
Vihették. Jött egy kamion a döhenc Bábel tornyáért, de előbb még a bambák ástak, alapoztak, hozattak tíz centi vastagságú jadria kőlapot, olyat, mint amilyen Pécsett a Jókai téren is van. Aztán az Unicum teret fölavatták az óvodások, meg a nyugdíjasklub, a helyi női kar meg énekelt. És de szép is volt, amikor az ünnepség közepe táján megjelent a Zwack Rt. kommunikációs igazgatója jó pár karton Unicummal, amit meg is tapsoltak, és örülhetett a Bamba Club, hiszen alapító okiratuk harmadik pontjában az is szerepelt, hogy a klub segítse a község polgárainak boldogulását, továbbá terjessze a Zwack Unicum-fogyasztás nemes hagyományát. Amúgy a Bamba Club, nevét egy híres bambáról kapta. Arról a fejről, mely kicsit bambán, de nagyon is boldogan az unicumtengerből fölbukkan.
Egykoron, a Bamba Club itallapján az Unicumot is ekként, egy bambaként kínálták, a vörösboros kóla neve meg törpszörp volt mindaddig, amíg a fogyasztóvédelem őrei le nem csaptak és ki nem jelentették, nincsen se két deci törpszörp, se féldeci bamba. Azután jöttek a közútkezelők. Mert a bambások. kutatva a dombon lakók ötezer éves múltját, arra jöttek rá. hogy hiszen Görcsöny neve több mint 350 éven át Villa Gerechen volt, és csináltattak nyomban egy Villa Gerechen nevű táblát, és a falu határában a Görcsöny alá oda is erősítették. Nagy zavar támadt akkor a közútkezelők rendszerében. Mert a táblalistájukon, hiába keresték, a Villa Gerechent nem lelték. Aztán mert, hátha ez egy nemzetiségi tábla, leszerelni sem merték, inkább gyártottak újat, EU-szabványnak megfelelőt.
Mókás község a Villa Gerechen, mert errefelé egy kicsit minden furcsán történik, amiről a domblakók mindig szíves-örömest mesélnek. Most például a híres kastélyparkban vagyunk és hökkenten bámulunk egy igazi windsori stílusú kastélyt, melyet a régmúltban gróf Benyovszky Rudolf helyett akár a bambák is átépíthettek volna. A kastély 1901-ben, még a másik Benyovszky, a Lajos idején egyáltalán nem így nézett ki. Csak aztán jött Rudolf, aki szíve hölgyét így, egy windsorira átépített kastéllyal akarta előbb meglepni, majd el is csábítani. Aztán vagy az átépítés húzódott el, vagy a hódítás nem sikerült, mert Rudolf nem is itt, hanem Pesten halt meg agglegényként.
A windsori stílusú kastélyban ma az öreg domblakók élnek, férfiak és nők, akik. ha egymással vonzalomba esnek, és a kastélyban akad üres szoba, akkor fogják magukat és összeházasodnak, aztán, mint a többiek, tovább danolnak, táncolnak, tornásznak meg labdákat dobálnak... Mert ahogy Veres Magdus 86 éves domblakó mondja, az élet az, hogy egyik ember a másikát itt megismeri, jóba lesz vele és kész.
Magdus néni rábök a kastélyparkban álló templomra, azután nagy vidáman mesélni kezd. De nem ám arról a képtelenségről, hogy a domblakók szenteltvíztartója egy gyaur, egy valamikori török mosdómedencéje, hanem hogy amikor ő summás leány volt, a vénséges domblakók mit beszéltek. Hát azt. hogy épp elkészült a templom, melynek karcsú tornya, akár egy nyíl az égbe úgy fúródott, ám a négy kőműves közül egy sem akart a tetejébe mászni, a keresztet rátenni. Teltek az órák, mikor a legfiatalabb kőműveslegény megszólalt: csak vitázunk. vitázunk, a kereszt meg még mindig nincs a helyén. Avval elindult fölfelé. Magos a templom csúcsa, Magdus néni szerint az ember akkor is összepisálja magát, ha csak fölnéz raja, a legfiatalabb kőműveslegény meg csak mászik, és csak fölteszi a keresztjét. Sikerül, azután félrelép és zuhan lefelé. A népek sírnak, a bíró meg mondja, ez a gyerek megérdemli, hogy a templom legközepébe eltemessék.
A bambások a múltról - ezt a Magdus néni-féle történetét leszámítva -, majdnem mindent tudnak. Merthogy a Bamba Club adta ki a Villa Gerechenről szóló könyvet, és dobálta be azt minden domblakó postaládájába. Azután vigyoroghattak a népek. Azon a múltbéli bambaságon, hogy élt egyszer, még 1876-ban egy görcsönyi honpolgár, aki önmagát jelentette föl. Azt állította, ő a legbűnösebb nazarénus, mert tíz évvel korábban, amikor még nem tartozott a gyülekezetbe, fölgyújtotta a szomszédja gabonáját.
Görcsönyben nincs folyó, csak egy kis patak meg a windsorinak mondott kastély előtt egy gyönyörű mesterséges tó, a régi domblakók között mégis akadt egy igazi hajós. Ez épp olyan, mint a görcsönyi vasút. Állomásépület van, rajta ott a fölirat is, csak éppen a sínek, azok vesztek el. De aki a régi vasúti nyomvonalat végigköveti, az Görcsöny érintésével ma is eljuthat - gyalog - Harkányból Pécsre.
A bambák egy-egy unicum vagy pár korsó sör mellett szeretnek mesélni. A Bamba Club kincstárnoka például arról, évekkel ezelőtt hogyan rabolták el Opit, a falu legszegényebb emberét. Az úgy volt meséli Pohnert uram, hogy Opi épp az önkormányzat épülete előtt álldogált, amikor egyszer csak egy százas Zsiguli lefékezett, kinyúló kezek megragadták, és dolgozni egy messzi tanyára vitték. Amúgy Opi a Kányával élt nagy békességben egy egészen kicsi helyiségben, ahol se víz, se fűtés, se villany, csupán egy kutya, egyszer pedig egy disznó is. Még régebben Opi focista volt, ezt mesélte örökké, aki lehetett volna gazdag is. Mert egy nap, meséli a kincstárnok, Opi végzési kapott egy hagyatéki tárgyalásról. A nyolcvanas évek végén járunk, Opi kerek tízmilliót örökölt, amit mind-mind a lányának adott, ő maga meg lakni visszament Kányához. Mert minek a pénz annak, akinek az élete ketté van törve, aki a feleségét egy autóbalesetben elveszítette, a bánata meg akkora lett, hogy a labdarúgást az MTK-ban feladta, és domblakónak és fuvarosnak állt - Görcsönybe. Évek hosszú során át szegény Opit a domblakók megszokták, így aztán, amikor napokig nem álldogált sehol, keresni kezdték, s épp akkor találtak rá, amikor az emberrablók a postára, a nyugdíjáért elkísérték. Kiszabadították, végleg pedig akkor búcsúztatták el. amikor egy nap, elunva a sok álldogálást, az életbe belehalt.
A tíz bamba barát szereti a tavaszt, a nyarat, az őszt, de leginkább a januárt. Mert az egyik bambásnak, kint a falu végében szőleje van, amihez présház is tartozik, és amikor januárban beüt a szőlős bamba születésnapja, a tíz jó barát fölkerekedik. Csak mennek és mennek, a faluszéli házak öregasszonyai meg már húzzák is szét a függönyöket. Azért, hogy másnap legyen mit elmesélniük egymásnak. Nemcsak azt, hogy a bambák megint mekkora hóban főztek a présház előtt felállított kondérban, hanem azt is, ami megtörténhetett volna. Pedig hát Görcsönyben. a bambák földjén, az is elég, ami van. És nemcsak azóta, amióta polgármesterük a híresen zártkörű Bamba Club titkára, Sz. Koncz István, akinek a nagyapja még Csanytelepen volt kisbíró, ahol hirdetett és dobolt, de ez már egy másik mese és egy másik történet, melynek minden szava, akár a nyakláncon a gyöngy, igaz lenne...

Scipiades Erzsébet
Magyra Hírlap 2003. május 10.