vissza A Vendégkönyv szelleme Kellemes, étvágygerjesztő kötet sajtótájékoztatójára hívták tegnap délben a média munkatársait. A Vendégkönyv voltaképpen egy krúdys hangulatú barangolás néhány baranyai étterem elvarázsolt világában.

"A hely szelleme nem pusztul el. A genius loci működik. Hol van a tavalyi hó? Beszívta a föld. Hol a régi aranynapok? Beszívta a lélek. Az is van, ami láthatatlan" -írja Jókai Anna, a napokban megjelent Vendégkönyv fülszövegében.

Vendégkönyv. Ez a címe Sz. Koncz István kötetének, amely a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara jóvoltából látott napvilágot. A Vendégkönyv vendéglőkről szól. A szerző, mint ki is fejti, nem kívánta azt állítani, hogy akképpen kell élni, főzni, vendéget fogadni, ahogyan az általa bemutatott éttermek tették és teszik, csupán azt kívánja felmutatni, hogy így is lehet. Például úgy, ahogy a Helyey sertésborda, Helyey László színművész kívánsága szerint készül. Vagyis a sertésvelőt hagymán megpirítják, rárendezik a bordára, tükörtojással koronázzák, majd az egészet őrölt majoránnával "rafinálják", meg még valamivel, amit élő ember nem tud meg soha, csak ha ebbe a görcsönyi vendéglőbe szerződik kuktának. Vagy például úgy, ahogy egy bálicsi vendéglőben teszik, amelynek legutóbbi díszvendége Habsburg Ottó volt, s ahol külön étlap készül az uraknak és a hölgyeknek. Mindkettő ötven fogást tartalmaz, csakhogy a hölgyekéről hiányoznak az árak. Habsburg Ottó egyébként itt erdei menüt fogyasztott, amelynek előétele fürj volt, azt fácánleves követte, majd szarvasgerinc s erdei gyümölcsök.
Az ételek és a vendéglők világának leírása persze a könyvben jóval színesebb és szellemesebb, krúdys hangulatokat, illatokat és ízeket áraszt. Mire az olvasó túljut az első néhány oldalon, furcsa érzések kerítik hatalmába. Az éhség rettenetes gyötrelmei. Mert ennek felkeltésére igen, enyhítésére viszont a könyv nem alkalmas. Ez az egyetlen fogyatékossága.

CSERI LÁSZLÓ

Új Dunántúli Napló 2002 dec. 5..