Részletek Örsi Ferenc: Tenkes Kapitánya című művéből:
,,Máté nyomban megértette, hogy Buga Jakab nem tréfál. Nyerget dobott a lipicaira, meghúzta a hevedereket, majd csillagos sarkantyúival úgy megbiztatta a parádés állatot, hogy óra múlva ujjnyi habot sodort róla a vágtatás szele.
Ha már eleresztette a kantárt - gondolta Máté -, akkor kerül egyet. Így adódott, hogy az ezredes egykori lován délutánig megjárta Mohácsot, Szederkényt és a görcsönyi határt.
Remegett szegény pára, mire felkaptatott a barlanghoz. De ott meg Jakab vetette magát a nyergébe. Szép lassú körökkel kezdte. Német vezényszavakkal folytatta, csakhogy olyankor éppen az ellenkezőjére sarkallta a lovat, mint amire tanították. Alkonyatig tartott a különös tréning. Akkor levették róla a nyerget, és a kapitánnyal közrefogva olyan szárazra csutakolták a habos lovat, hogy porzott a szőre."
,,A kapitány és társa lóra szálltak. Csakhamar a labancok előtt száguldottak, hiszen sokkal könnyebben mozogtak, nem gátolta őket a döcögő szekér.
Mire Bisteritz hadnagy csapata Nemesapátiba, Görcsönybe, Velénybe, Koncsházára, Tinódra és a többi községbe ért, már mindenütt előttük jártak. Nem akadt olyan falu, ahol ne lett volna híve a kapitánynak vagy barátja Jakabnak."
,,Amíg a hordók a padlászugba hengergetve várták felhasználásukat, addig a kiskamra tetejét átalakította a mester és a diák. Csapóajtót szereltek föl, amelynek vasalását gondosan megkenték faggyúval, hogy nyitáskor ne csikorogjon. A diák leereszkedett a kamrába, hogy megmérje, milyen kényelmesen mozoghat a szűk résen keresztül.
Görcsöny után már biztosak voltak abban, hogy a labancok ismét Viktor mester háza mellett vonulnak el.
Vágtatva érkezett a kapitány és Jakab."