Talán a kezdet percei a legizgalmasabbak. Az a pillanat, amikor az első ember szétnézett ezen a tájon, és úgy döntött, hogy otthont teremt magának. Vajon mit láthatott? Valószínűleg létezett a völgy, és az úgynevezett édesvízi mészkő igazolni látszik azt a feltételezést, hogy az alján csordogált a patak⁷. Bőségben élt itt apróvad és hal - sokkal nagyobb bőségben annál, mint amit a fantáziánk elképzelni enged. A lápos, zsombékos, többnyire azonban erdővel gazdagon borított területen megélt a farkas is. Domborzatos táj volt, a mainál jóval több, kisebb-nagyobb kiemelkedéssel.

⁷ Kassai Miklós: Geológiai kutatás, 1996.

A község első templomát Szent István parancsára emelték. Legkorábbi írásos emlékünk III. András korából származik: a pápai tizedfizetésre kötelezett plébániák között említik a görcsönyit⁸. Szent István a Dunántúl lejtővidékét az általa alapított egyházak között osztotta szét⁹, így került Görcsöny a győri püspökséghez¹⁰. A templom a Papkert magaslatán állt, és Szűz Mária tiszteletére szentelték föl. A terület sokáig a győri egyházmegye fejének birtoka maradt.
Miklós püspök csak 1335-ben cserélte el.

⁸ Szűcs J.: Az utolsó Árpádok. MTA, Bp., 1992. 1247-es évszámmal
⁹ Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987.
¹⁰ A népi legenda szerint István korában a falu Baranya legrégibb földesura, Kovázd birtokához tartozott. Általa került később a győri püspök tulajdonába. Amikor ugyanis Kovázd a németek elleni harcban, Győr alatt elesett, a vár püspökére hagyta birtokát.

 

Erzsébet anyakirályné nápolyi követségében, Nagy Lajos - határsértések miatt vívott - küzdelmeiben, de még az András¹¹ halála nyomán kirobbanó olaszországi harcokban is rendre ott találunk egy nevet, Vörös Tamás, újvári ispán, követ nevét¹². Sorsát tekintve valóságos regényhős, képességeit tekintve vérbeli diplomata¹³, hitéletét tekintve buzgó szentföldi zarándok, de mindenek előtt újító szellemű földesúr, aki a Miklós püspökkel kötött üzlet révén jutott hozzá a görcsönyi birtokhoz.
A Péch nemzettség leszármazottja, aki két beteges testvére mellett jóformán egyedül vette át a terület irányítását. A község és a plébánia egyszerűen Tamás ispánnak¹⁴ ismerte. A Papkert térségében nyári lakot emeltetett magának, és győri, nyitrai, visegrádi palotái mellett itt is elég sokat tartózkodott. Sőt: olykor magával hozta a családját.
Tulajdonosi, földbirtokosi munkája a gazdaság irányításában és az egyházközösség megerősítésében testesült meg. Eljutatta a falu lakosságához a Nápoly-környéki vesszőket, amelyeket Nagy Lajos parancsára osztottak szét az országban¹⁵, és igyekezett rávenni az itt élőket a szőlőművelésre. A helyi egyháznak ruhákat adományozott, meg egy mozaikos, olaszföldről származó Mária-képet.
Vörös Tamást különösen az Avignonban székelő VI. Kelemen pápa tartotta nagyra, aki az ispán kérésére 1345-ben külön búcsúban részesítette Görcsönyt¹⁶. Két új ünnepnapot jelölt meg: a templom fölszentelésének évfordulóját és Nagyboldogasszony ünnepét.

¹¹ I. Károly fia, tehát Nagy Lajos öccse, a Nápolyi király, akit valószínűleg felesége tudtával és beleegyezésével öltek meg.
¹² Horváth Mihály: Magyarország történelme. Heckenast, Pest, 1871.
¹³ A maygar művelődés története. Magyar Történeti Társulat, Bp, 1940.
¹⁴ Az ispánok egy-két, esetleg több vármegye élén álltak. Gyakori távollétük miatt a vármegye állandó hatóságai az alispánok voltak.
¹⁵ Bertényi Iván: Nagy Lajos. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1989.
¹⁶ VI. Kelemen bűnbocsánati búcsút ajándékozó levele pápaságának negyedik esztendejében, 1345. szeptember 14-én kelt.

Az Anjouk korának végén járunk. A fiú utód nélkül maradt Nagy Lajos egyik lányának, Anjou Máriának ekkor már Luxemburgi Zsigmond ¹⁷, a későbbi német-római császár, cseh király a férje.
A pécsi újságíró, Havasi János Izotópfalu¹⁸ című könyvében föllelhető róla egy - a könyv nyomán - legendássá vált hasonlat: ,,Hatszáz év. A számítások szerint ennyi idő alatt enyészik el az a sugárzó anyag, amely a paksi atomerőmű négy reaktorblokkjából kikerül. Próbálom felfogni, mennyi idő ez. Egy bejegyzés Magyarország Történeti Kronológiájának I. kötetében: ,,Zsigmond király 565263 aranyforintért elzálogosítja a brandenburgi őrgrófságot (Neumark nélkül) unokatestvérének, Jedek morva őrgrófnak." (1388. május 22.) Vajon Luxemburgi Zsigmond hány évre tervezett? "
Jó darabig persze tervezni sem tudott. Merthogy Siklós várában, Garai nádorispán kevés örömre okot adó vendégszeretetét élvezte. Állítólag a Nagy Lajos halálát követő örökösödési herce-hurcától így tartották távol¹⁹. De hamar megunta a kényszerű nyugalmat, és megszökött. Nyugat felé menekült. Elfáradva a görcsönyi templomban tartott pihenőt. Betért a békességet sugárzó falak közé, és csöndesen imádkozgatott. Itt találta őt Orbán plébános. Beszélgetésbe elegyedtek, majd Zsigmond fogadalmat tett, hogy szerencsés megmenekülése esetén véget vet kalandos életének, kibékül jegyesével, Máriával²⁰, és igazságos királya lesz a magyar népnek.
Épp, miközben fogadkozott, Garai nádor szökevény-vadászai robogtak el a főúton. Zsigmond, Orbán atya tanácsára, az ellenkező irányba indult, Szentkirály felé vette útját.

¹⁷ IV. Károly császár ifjabb fia. Lázár István: Képes magyar történelem. Corvin Kiadó, Bp. 1993.
¹⁸ Havasi János: Izotópfalu. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1989.
¹⁹ Egy elképzelés a történetet Zsigmond 1401. április 28-ai letartóztatásának idejére teszi. Akkor a nemesi ellenzék fogságából Garai Miklós váltotta ki, s vitte a királyt Siklósra. Más források Kis Károly uralkodásának idejét jelölik hitelesnek, és egyértelműen a nádor Garait ,,fogvatrartónak". A regén ez mit sem változtat.
²⁰ Ha az eseményeket 1401-re tesszük, úgy az elbeszélés itt sántít. Mária akkor régen nem élt már. Zsigmond iránt egyébként ő is inkább ellenszenvet, semmint vonzalmat érzett.

Vörös Tamással lezárult a község történetében egy igen izgalmas fejezet. Soha azelőtt - valljuk meg, azóta sem - sikerült olyan mértékben magára vonnia a falunak a hivatalos egyház első számú vezetőjének figyelmét, mint Tamás ispán idején. De magva szakadt a Péch nemzettségnek, illetve leányágon az Apponyiak vették át a XIV. század végén a falu és a birtok vezetését.
Ezzel azonban csak látszólagos nyugalom köszöntött be.
Történt ugyanis, hogy az Apponyiak húszéves országlása után II. Ulászló a család többi tagjának javára módosította a privilégiumokat.
Hosszú pör kerekedett, amely az Apponyiak görcsönyi ágának fényes győzelmével fejeződött be. Ők aztán majdnem a török hódoltság koráig meg is tartották fölmenőjük, Tamás ispán örökségét.

A földesúri viszonyok átalakulásával új arcot öltött a község. A leírások alapján nem lehet mondani, hogy a változások kárára váltak volna. Tamás ispán egykori nyári laka udvarházzá fejlődött. A templomba többször ellátogatott az akkori pécsi püspök, akit általában így jelölnek a krónikások: Henrik fia, Miklós²¹.
Miklósról följegyezték, hogy szentéletű, meleg szívű ember volt, és manapság úgy mondanánk: szociálisan meglehetősen érzékeny. Saját kezűleg vágta erdeiben a fát, és hordta szegényei számára. Gyűdre látogatva a püspök mindig Görcsönyben pihent meg, és szigorúan megtartotta a templom búcsúit is.

²¹ A püspöki vizitáció később alaposan megritkult. A XVIII-XIX. században mindösszesen négyszer került rá sor. (1744: Berényi Zsigmond, 1782: Esterházy Pál, 1810: Király József és 1829: Szepesy Ignác)

Luxemburgi Zsigmond megfogadta Orbán atya tanácsát. Menekülése során Szentkirály²² határában két asszonyt látott, akik a patak medrében mosták vászonruháikat²³. Itt újból fölhangzott a fegyveresek zaja, így hát a király fölfedte kilétét. Az krónikák szerint Zsigmond nemcsak kalandos életű volt, hanem jóképű is. Az asszonyok - Éva és Kata - valószínűleg kedvtelve nézegették, meg bizonyosan némi részvétet is éreztek a lovag iránt. Hitték-e a történetét, nem-e - ki tudná megmondani ma már? Mindenesetre a patak partján álló fűzfák sűrűjébe rejtették a férfit, akit az - úgy látszik, nem túlságosan éber - üldözők ismét szem elől tévesztettek.
Hogy volt valami dolga a hölygekkel (ha nem is ez és nem is itt), azt jelzi, hogy a szentkirályi asszonyok, Éva és Kata nemességet kaptak maguk és családjuk számára Zsigmondtól, aki ugyanakkos kevéssé váltotta be Orbán atyának tett ígéretét (már ha találkoztak egyáltalán). Felesége, Nagy Lajos leánya, Mária 1395-ben első gyermekével várandósan kilovagolt. A ló megbokrosodott, levetette a hátáról, és az asszony is, gyermeke is meghalt. Tragikus halála megrázta a közvéleményt²⁴, és számos gyanúsítgatásnak tápot adott, mert Zsigmond nem tanúsított különösebb gyászt: nemsokára eljegyezte Cillei Hermann lányát, Borbálát. Ezzel szemben a király nem feledkezett meg Orbán atya segítőkészségéről. A mese szerint szabadulásának emlékére gazdag egyházi ruhát adományozott a templomnak, és a határból jókora erdőterületet hasíttatott ki az eklézsia javára²⁵.

²² Ma: Szabadszentkirály. Egy változat szerint épp Zsigmond szabadulásának emlékére kapta hosszabb elnevezését. Más elképzelések állítják: e név jóval későbbi eredetű.
²³ Hosszú évszázadokon át élt e hagyomány. Alig negyven esztendeje, az ötvenes-hatvanas években is gyakran mosták még a közelben lakó asszonyok ruháikat a Görcsönyön átfolyó patak kristálytiszta vizében - Dékány Zsuzsa szíves közlése nyomán.
²⁴ Hóman-Szekfű: Magyar történet. Bp. 1935.
²⁵ Engel Pál legújabb kutatásai szerint (Népszabadság, 2000. április 1.) Zsigmond évi jövedelme Magyarországon 300 ezer, a Német-Római Birodalomban 20 ezer aranyforintra rúgott. Mindez jól mutatja, hogy itthon jóval nagyobb hatalma és több pénze volt.

Nehéz arra következtetnünk, hogy milyen lehetett a görcsönyi embereket körül vevő környezet. A gyümölcsöskert alapjait meghatározta a szőlőművelési kultúra, amelyet Tamás ispán igyekezett meghonosítani Nagy Lajos olaszföldi vesszeivel.
A legtöbb régi kertben ritkán uralkodott szabályos rend²⁶. A fák között csak elvétve adódott köztes. A középkori gyümölcsöskertet nem írhatjuk le másképp, mint egy gyümölcsfákból álló erdőt.
A feltételezések és következtetések szerint a görcsönyi szőlőültetvény helye irtványterület volt. A kezdetleges, házi eszközökkel dolgozó földműves nem bíbelődött a gyökerekkel. Az irtvány ki nem termelt rönkjei közé ültette a gyümölcsfákat meg a szőlőt. Ezen a fokon a szaporítás legegyszerűbb formáját választotta: lehajtotta a szomszéd tő vesszejét, ágát. Aztán a megfelelő helyen lehantolta²⁷. És mire gyökeret vert, elvágta. A középkori gyümölcsfa-erdők edzett, magról szaporodó, tőből sarjadzó, részben tarackos egyedekből álltak, és megéltek minden különösebb gondozás nélkül. Községünk környékén akkoriban sem voltak ritkák a méhesek. A mézkereskedés, gyertyaöntés fontos jövedelmi forrás lehetett, a kasokat jóval később, 1752-ben is számba vették²⁸. Ugyanakkor a tejtermelés - ha volt is - gyermekcipőben járt²⁹.
Régi számadáskönyvekben lelhető föl a hiúz neve. Drága szőrméjét nevezték tévesen párducbőrnek, kacagánynak. De őshonos volt errefelé a vadmacska, amelyet ugyancsak préméért vadásztak. A róka már e korai századokban is előfordult, eredeti neve - az utóbb jelzővé vált - ravasz volt. A nyest sem volt ritka, bár inkább a tőlünk délre eső területek jelentették őshazáját, innen maradt ránk szláv neve: a kuna.

²⁶ Legrégebbi gyümölcsöseink rendszertelenül ültetett bozótok voltak. A fajták száma csekélynek becsült.
²⁷ Javarészt direkt termő fajták lehettek. Dr. Diófás Lajos: Szőlőtermesztés és borgazdaság. In. Pécs és Baranya 100 éve.
²⁸ Conscriptio Domestica Prosessus, 1752.
²⁹ Viszonylag jelentős számban őrzünk tárgyi emlékeket ebből az időből. A XV. századi edénytöredékek Fejes György 1926. évi ásatásai során kerültek elő

Galeotto Marzio írja³⁰, hogy a magyarok télen fűtött, meleg szobákban éltek aszerint, amint azt a fagy és a hideg megszabta. Ennél jóval korábban a régi otthonok szívének számított a tűzhely. Alaprajzi helye a földbe vájt kunyhókban a bejárattal szemben, a sarokban volt. A tüzelőanyag egységesnek tekinthető ebben az időben³¹. Görcsönyben, lévén erdőben gazdag környék, szinte kizárólagos volt a tűzifa szerepe. Az oly nagyon elterjedt faszenet ekkoriban inkább csak az ország mezőföldi vidékein árulták. Megjelentek az első kéményseprők - olaszok voltak.

³⁰ Galeotto Marzio: Mátyás király... Európa Kiadó, Budapest, 1979.
³¹ Jóval későbbi források említik, hogy az új energiahordozók kevéssé változtatták meg a szokásokat. Az 1700-as évek végén megindult a mecseki szénkitermelés, de a fő házi energiaforrás a mélyművelésű bányák több mint kétszáz éves története alatt is a fa maradt.

Ha ennyi szót ejtettünk a falunkban jó tanácsra lelt Zsigmondról, tegyünk egy újabb kitérőt, mielőtt végleg eltűnnék a történetből³². Tudniillik valószínű, hogy a király (legalább) egy alkalommal járt e vidéken. 1394-ben ugyanis magyar kézre került Horváti János macsó bán, Erzsébet anyakirályné gyilkosa³³. Horváti a megaláztatásért szörnyű halállal lakolt. Pécsett végezték ki. Először egy ló farához kötözve körülhurcolták a város utcáin, majd tüzes fogókkal megkínozták, végül pedig négyfelé vágták.

³² A másik főszereplőről, Orbán atyáról viszonylag keveset tudunk. A földesúr fogadta föl, jövedelme az egyházi tized töredéke volt. Szerény ismeretei valószínűleg csak a legszükségesebb liturgiai teendők elvégzésére képesítették.
³³ Novigrad várában, lánya, Mária szeme láttára fojtották meg az anyakirálynőt 1387 januárjában.

A szelídgesztenye őshonos faja volt e tájnak. A török kori nagyarányú erdőirtások előtt még hatalmas, összefüggő erdőségeket alkotott. Hasonló volt a helyzet a dióval. Erdeink egy-egy korcsosuló kis diósa annak tanúsága, hogy hajdan vadon növő fánk volt a ma csak termesztésben élő dió³⁴.
Manapság, amikor hajlamosak vagyunk sóhajtozva emlegetni adóterheinket, talán nem érdektelen visszatekinteni eleinkre: vajon nekik mekkora hányad jutott e teherviselésből? Nos, a jobbágygazdaság alapja a földesúrtól kapott telek volt. A lakóházat, gazdasági épületeket, udvart és kertet magába foglaló belső telek általában egy hold nagyságrendű volt, a külső³⁵ telek húsz és hatvan hold között mozgott. A terület mindvégig a földesúr tulajdonában maradt, de a jobbágy eladhatta, halála után pedig a fia örökölhette. A föld fejében bért kellett fizetni, és általában évente ugyanazon a három-négy jelentős ünnepen kötelezőnek számított ajándékot adni. Előbbit pénzben, utóbbit természetben kellett leróni.
A robot munkaszolgáltatásból állt, jórészt fuvarozásban vagy szénakaszálásban merült ki. Az egyházat a termés tizede illette³⁶. Nagy Lajos király 1351-ben rendelte el, hogy a következő tizedet a földesúr kapja³⁷. A királynak minden jobbágy fizette a kamara haszna nevű adót, valamint az évi egyforintos, tehát nagyon is rendszeres, úgynevezett rendkívüli adót. Összehasonlításul: egy-egy módosabb görcsönyi gazda teljes vagyona úgy kétszáz forint lehetett. A jobbágytelket ráadásul a fiúk számának arányában tovább osztották. Nem volt ritka a fél, negyed, sőt, nyolcad telken gazdálkodó jobbágy sem.

³⁴ Zolnay László: Kincses Magyarország. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1977.
³⁵ Tulajdonképpen a szántóföld. Érdekesség, hogy a Görcsöny környékén rendelkezésre álló mintegy 1500 hektárnyi mezőgazdasági területnek ebben az időben alig több mint egy negyedét művelték. (A falu belterülete ma 121, külterülete 1732 hektár)
³⁶ A tized, más néven dézsma a gabona, a bor, a bárányok és a méz után járt, ekkor még jelentős részben természetben.
³⁷ Ezt nevezték - tkp. helytelenül - kilencednek.