Gurchen - az 1247-re visszautaló, Görcsönyt pápai tizedfizetésre kötelező okmány ezen a néven említi a községet. Egy 1305-ből származó oklevélben a Gerecen nevet találjuk. 1332-ben Gurcun néven említik, de a későbbi források jelölik Gurcennek, Gercennek, Gercunnak is, ezt a meglehetősen bizonytalan eredetű nevet. Talán a déli szláv Gričane, vagyis ,,dombon lakók" helységnévre vezethető vissza. A szakemberek szerint etimológiailag összetartozik a magyar gerecse szláv előzményével, alakilag pedig valószínűleg hatott rá a magyar görcs főnevünk³⁸.
A Hunyadiak idejében a falu viszonylag nyugodt körülmények között, de folyton változó urak irányítása alatt élhetett³⁹. Tartozott a terület a Garaiakhoz, a Draskovitsokhoz ⁴⁰ - igazán egyikük sem jelentett komoly segítséget jobbágyainak, és nem hoztak hasonló áttörést, mint neves elődjük, Vörös Tamás. A vidék gyakorta cserélt gazdát. A viszonylagos népszerűtlenség oka, a földrajzi elhelyezkedésben keresendő. Görcsöny mindig is átvonuló terület volt. Békében ez segítette a falu fejlődését, ám háborúban nagyon visszavetette. A legkisebb hadi mozgás is itt vezetett keresztül, a katonák szokásos fosztogatásival együtt. És akkor még nem említettük a kellemetlen déli szomszédot: a törököt.

³⁸ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.
³⁹ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, II. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1894.
⁴⁰ Uradalmunk központja abban az időben is Sellye maradt.

Kedves anekdoták kapcsolódnak a községben Hunyadi Mátyás uralkodásához. A néphit szerint az 1463-ban Észak-Bosznia török alól való fölszabadításáért csatába induló uralkodó átvonult ezen a területen.
A legjelentősebb bosnyák vár, Jajca elfoglalására tartó király állítólag a Királylénián állt volna meg, és enyhítette szomját az ottani kút vizével. Közben a lakók az Aligvári területén várták Mátyást, hiába. Egy másik változat szerint találkozott az itt élőkkel, épp az Aligvárinál⁴¹.

⁴¹ Valószínűleg mindez mese. A sereg Budáról a Duna mellett vonult délnek mindaddig, amíg át nem kellett kelnie a Dráván.

Egyes források szerint I. Ferdinánd idején, mások szerint - kissé általánosabban fogalmazva - a középkorban Görcsöny mezővárosi rangra emelkedett.
Kérdés, megerősíthetjük-e a kijelentést? Miért ne tehetnénk, kérdezhetné bárki, szinte nincs olyan falutörténet, amelyik ne tenne említést róla⁴², ne hozna egy erre vonatkozó oldalvágást. Zavarba ejtő ugyanakkor, hogy az eredeti okmány helyéről, hollétéről sehol nem lelni még csak egy megjegyzést sem. Tartalmának másodközléséről nem tudunk. A kevés számban ránk maradt írásos emlék közül nincs, amelyik szóba hozná a görcsönyi vásárokat, azok bevételét, illetve egyik sem jelöli a település nevét a városok között.

⁴² A Pécsi Egyházmegyét számba vevő 1981-es Sematizmusban is úgy szerepel, hogy Görcsöny a középkor idején mezőváros volt.

Mi állhat e rejtély hátterében? Egyfelől elvileg nem elképzelhetetlen, hogy Görcsöny már a középkorban mezőváros lett. Erre éppen az emlegetett, sajátos földrajzi helyzet predesztinálhatta. Kiváló kereskedelmi utak vezettek a helységen át, amely mint búcsújáró hely virágkorát élte. A városi cím haszna a forgalom és értékesítési lehetőségek mellett az évi egy-két vásár anyagi nyeresége volt. Csak Görcsönynél nincs róla nyom…
Másfelől azonban - és ez sokkal valószínűbb - a névazonosság okozhat zavart. Pontosan tudjuk, a későbbiekben látni fogjuk, hogy V. Ferdinánd mezővárosi rangot adományozott Görcsönynek. Az erre vonatkozó okirat birtokunkban van, tartalmát ismerjük. Csakhogy V. Ferdinánd magyar király I. Ferdinándként szerepelt, mint császár.
Mezővárosi címet adományozni inkább a középkor hagyománya volt. Jóval később, Mária Teréziánál találhatunk rá néhány példát, de a reformkorban ez már egyáltalán nem volt szokás⁴³. Nem szólva arról, hogy a történészek V. Ferdinándot uralkodásra egybehangzóan alkalmatlannak látják. Az enyhébb megfogalmazások epilepsziáról, a durvábbak gyengeelméjűségről beszélnek. Elképzelhető tehát, hogy sokak, akiknek fülébe jutott, hogy I. Ferdinánd (a császár) mezővárossá emelte Görcsönyt, automatikusan I. Ferdinándra (a királyra) gondoltak, s a városi rang kieszközlését középkori eleinknek tulajdonították. Ez szivárgott át a történelmi köztudatba, s került bele oly sok falukrónikába.
Emlékezhetünk, hogy Pécs szabad királyi városi jogaiért az 1700-as években vívott harcai során hányszor hivatkozottnéhány igazi, és még több hamis iratra, hogy igazolja: I. Ferdinánd már 1528-ban megadta a városnak e jogokat⁴⁴. Tán ez is erősíthette a végső soron tehát teljesen téves hiedelmet, hogy a falu a középkorban mezőváros lett volna.

⁴³ Később lesz róla szó: egyes feltételezések szerint kieszközlésében esetleg Mihalovich kegyúr, vármegyei alispán érdemeinek is szerepe lehetett.
⁴⁴ Bezerédi Győző: Pécs. Mecsek Tourist, Pécs, 1983.

A mohácsi csata és az azt követő másfél évtized megpecsételte az ország sorsát. 1541. augusztus 29-én este, pontosan tizenöt évvel a mohácsi csata után a magyar királyok székvárosában, Budán müezzin szólította imára az igazhitűeket.
Végzetét a település sem kerülhette el⁴⁵. Bár a török nemigen gátolta a lakosságot addig megszokott életében⁴⁶, és a vallásgyakorlatot sem korlátozta különösebben⁴⁷, a papi ruha viselését megtiltotta.
Görcsén - a hódoltság korában ez volt a falu neve - nem néptelenedett el. 1565-ben huszonhat, 1582-ben huszonhét adózó portája volt. A szám megtévesztő: több generáció, néhol több család is együtt lakott. Körülbelül 150-200-an éltek akkoriban itt. Évente ötven akcse állami adót⁴⁸ fizettek, továbbá a termés és az állatok után tizedet adtak. Emellett ,,ajándékokkal", magyarán megvesztegetésekkel kellett élni, meglehetősen gyakran. A kincstári birtok⁴⁹ jövedelme 25 ezer akcse volt, ami valamivel elmaradt a hasonló nagyságú birtokok jövedelmétől.
Görcsöny a törököktől városi rangot kapott⁵⁰. Mint láttuk, nem a lakosság magas száma vagy épp a hely gazdagsága indokolta a döntést, hanem az, hogy itt is erődítést⁵¹ alakítottak ki a megszállók. A várost a falutól alig néhány dolog különböztette meg: a vásár, például. A városlakók számlálatlanul adtak fuvart vagy jártak közmunkára. Gondozták az utakat, hidakat, és a vásárok után hordták az ,,ajándékokat". Az 1695-ös összeírás szerint a gerchiniek Bassa agának ,,szolgáltatták a robotot és a tizedet, a török császárnak pedig Kanizsára hét forintot adóztak."

⁴⁵ 1542-ből birtokunkban van a görcsönyi adólajstrom.
⁴⁶ Azért a kedélyes végvári élet, amelyet Fekete István írt meg A Koppányi aga testamentuma című regényében , itt nem volt igaz.
⁴⁷ Bezerédy Győző: Adatok a töröktől visszafoglalt Baranya történetének első évtizedéből. Baranyai helytörténetírás, Baranya Megyei Levéltár, 1979.
⁴⁸ Harácsot vagy dzsizjet.
⁴⁹ Khasz. A jövedelem elsősorban a vásárjogból származott.
⁵⁰ Várady Ferencz: Baranya múltja és jelenje. Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Részvénytársaság, Pécs, 1897.
⁵¹ Pontosabban fogalmazva: katonai szálláshelyet.

Érdekesen alakult a község hitélete. Ismerünk visszaemlékezést, miszerint a helységet és templomát zarándokhelyként tisztelték a környékbeliek⁵².
,,Együtt imádkoztak a főurak és püspökök a dolgos néppel."⁵³ Azt kell mondanunk, hogy e szavak nem mentesek a jó szándékú túlzástól. Kétségtelen, hogy a környező községekben a hódoltság alatt, jóval korábban, mint Görcsönyben református és unitárius felekezetekre bomlott a lakosság, de hogy ,,főurak és püspökök" nyüzsögtek volna a faluban, erre vonatkozóan nincs megbízható adat. Egyébként a reformáció Görcsönyt sem kerülte el. Fontos adalék, hogy rövid ideig unitárius püspöki székhely⁵⁴ is volt!

⁵² Pécsi Útmutató, Pécs, 1958.
⁵³ Szőlősi Lőrinc és Zalath Máté 1557-ben kapja Lóránt Péter hűtlensége miatt Görcsönyt.
⁵⁴ Sematizmus, Pécsi Egyházmegye 1981.

Ismereteink szerint igaz lehet az az anekdota, amely arról számol be, hogy a helybéliek milyen becsületesen kitartottak uruk mellett. Gondoljuk el helyzetüket: a Mohácsnál püspökét vesztett pécsi egyházmegyétől kevés segítséget várhattak.
És akkor még ott volt Kerecsényi László kapitány, Szigetvár és e terület ura⁵⁵, aki ugyancsak megkövetelte a maga jussát. Hol a katonák jelentek meg, hogy elhajtsák az állatok egy részét, elvigyék a lisztet, egyebet, hol a török követelt többet.
Ám amikor a kapitány Győrszentmártonra költözött⁵⁶, a görcsönyiek utána vitték az adót.

⁵⁵ A pécsi püspök és Heiney Miklós mellett. (Ld.: Vargha Károly kutatásait.) Először 1558-ban fizetett adót a falu a Szigeti várnak: 2 forint 50 dénárt. A tized 11 köböl búzából és 50 köböl borból állt.
⁵⁶ 1566 nyarán Gyulán találjuk. Csapatával nyolc hétig állja Petrev pasa ostromát, de utána kénytelen föladni a csaknem teljesen rommá lőtt várat.

A járhatott-e típusú kérdések sorában érdemes megvizsgálnunk a Zrínyieket. A szigetvári hőst 1542-ben választották horvát bánnak, 1557 után a magyar királyi tanács tagja, 1561-től szigetvári kapitány⁵⁷, 1563-tól pedig dunántúli főkapitány⁵⁸. De egyik minőségében sem járt Görcsönyben.
Más a helyzet a költő Zrínyivel. A téli hadjárat során az általa vezetett 15 ezer főnyi magyar és horvát sereg egyesült a Rajnai Szövetség Hohenlohe vezette 10 ezer főnyi seregével. 1664. január 21-én törtek be török területre, és foglalták el Berzencét és Babocsát. Elvonultak Szigetvár alatt, majd körülzárták és bevették Pécset⁵⁹. Zrínyi és csapatai tehát a hagyományos hadi útvonalakon közelítették meg a várost. Márpedig ezek egyike Görcsönyön vitt keresztül.
Pécs fölszabadult. 1686. október 22-én, 143 éves uralom után hagyta el a török⁶⁰. Még mielőtt távozott volna, a helyőrség fölrobbantotta a vízvezetékeket, és a Szent Liga Bádeni Lajos vezette csapatai elől, nagyszámú civil lakossággal együtt elvonult Mohács irányába. De addig rengeteg szenvedésen kellett keresztülmenniök a magyarok nemzedékeinek.
Hogy Görcsöny egész pontosan mikor néptelenedett el, nem tudjuk⁶¹. A különböző iratok egymásnak ellentmondó időpontokat jelölnek meg⁶². A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a falu a XVII. század végéig lakott maradt, és temploma is állt még⁶³.

⁵⁷ Görcsöny ekkor is javában a szigetvári várnak adózott. A forrás éppen 1561-ből datálódik (Brüsztle József, II., 714).
⁵⁸ R. Várkonyi Ágnes: Megújulások kora. Helikon Kiadó, Budapest, 1997.
⁵⁹ A várat gépezetek híján nem ostromolták meg.
⁶⁰ Aknai Tamás: Pécs. Útmutató Kiadó, Budapest, 1997.
⁶¹ Az 1695-ös összeírás szerint öt éve puszta a falu. A számvevő 1500 hold elhagyott szántóföldet, 300 kapásnyi szőlőt, 300 kaszás rétet, 700 hold makkoltatásra és építésre jó fájú erdőt, 40 puszta házhelyet, egy elpusztult és egy ép malmot látott, Ócsárdon egy, Kisdéren két Görcsönyből menekült családot talált. Baksáról, Regenyéről nincs adat. (Extranei ex Geresin.)
⁶² Az adókból következtethető: 7-8 család tartott ki legtovább.
⁶³ Várady Ferencz: Baranya múltja és jelenje. Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Részvénytársaság, Pécs, 1897.

Arra, hogy a templom végül hogyan és mikor semmisült meg, nagyon nehéz fényt deríteni ma már. Ismerünk olyan határozott véleményt⁶⁴, amely forrás megjelölése nélkül ugyan, de állítja, hogy az épület a hódoltság ideje alatt leégett. A rendelkezésünkre álló adatok alapján valószínűbb, hogy erre a felszabadítók átvonulása során került sor⁶⁵.
A felszabadító háborúk ugyanis csak fokozták a lakosok szenvedéseit. A török, ha módjában állt, illetve, ideje ha engedte, a kor ,,hagyományainak" megfelelően fölégette a hátrahagyott területeket. Ám ennél még rosszabb volt a falvakra zúduló zsoldos sereg. Különösen azokat az állásokat érte komoly kártétel, ahol hadi szállásokat emelt a megszálló. Mint korábban láttuk, ilyen volt a község is⁶⁶. A háborút túlélt magyar jobbágyok későbbi tanúvallomásaikban elmondták, hogy a pusztító törökök, és mint óvatosan fogalmaztak, a ,,tolvajok" elől menekültek el. A császári tisztek ennél lényegesen nyersebben, és - helyzetüknél fogva - jóval őszintébben beszéltek. Leírásukban a harmincéves háború borzalmaira emlékeztető rablásokról és erőszakosságokról számoltak be.
Drámai, de a valóságot fedő lehetett a vármegyei jegyző leírása: ,,a falu ősi magyar népe elszéled, messzi földre vándorol házaiból és kihal."
Igaz mindez, még ha messzi földről nem is beszélhetünk. A görcsönyiek többsége a közeli falvakban keresett menedéket. Ezek a települések egyrészt földrajzi fekvésüknél fogva, másrészt viszont a törökök alatt játszott (illetve nem játszott) szerepük okán úszták meg viszonylag könnyebben a felszabadulást. Akiknek nem volt lehetőségük rokonoknál, ismerősöknél menedéket keresni, azoknak a környező erdők, mocsarak, földbe vájt barlangok menedéke maradt⁶⁷.

⁶⁴ Baranya Megye Kézikönyve, Főszerkesztő: Dr. Grünwald Géza, Pécs, 1997.
⁶⁵ Brüsztle József II.kötet; Kováts Andrea kutatásai; Dénes Gizella: Görcsöny ékessége. Szent István Társulat, Budapest, 1972.
⁶⁶ Egyes források szerint ez a török szállás volt az Aligvár.
⁶⁷ 1700 az első év, mikor már befolyt az egyházi adó.

Az összeírás, amelyet 1687-ben végeztek az udvari kamara pécsi pre-fektúrájához tartozó területen⁶⁸, még azok között a falvak között jelöli Görcsönyt, amelyek ,,emberek és alattvalók nélkül vannak, akik különböző szigeteken, hegyek között és erdőkben lappanganak". Ez az összeírás megint új névvel ajándékozta meg a helységet, mert a falvak nevét fonetikusan rögzítették. Így lett Pécs mai városrészéből, Ürögből Iregy, Görcsönyből pedig Gerecseny.
A falut az egykorú jegyzőkönyv szerint (biztos, ami biztos) 1687. június 13-án a kincstár számára foglalták le. Az összeírások között a pécsi volt a legteljesebb⁶⁹.

⁶⁸ Nagy Lajos: A Császári Udvari Kamara Pécsi Prefekrtúrájához tartozó terület 1687-ben. Megjelent a Baranyai helytörténetírás 1979. évi évkönyvében. Kiadta a Baranya Megyei Levéltár.
⁶⁹ 1690-ben a domokosoké volt a falu.