,,A felszabadulást megelőző és követő években a keresztény vidékekről betörő hadak csakolyan kegyetlenül bántak a megmaradt magyarsággal, akár a pogány török. Mindent elraboltak tőlük, amit csak lehetett" - olvassuk az egykorú leírásban, amely későbbi szakaszában az új pécsi püspök, Radonay Mátyás érdemeit hivatott méltatni.
A korábbi zalavári apát és várkapitány katonai erővel, keménységgel szervezte újjá az egyházmegyét. A megyei gyűlés követei azzal a hírrel indultak az országgyűlésre, hogy a súlyos adóterhek miatt a megye elnéptelenedésétől kell tartani⁷⁰.

⁷⁰ Aknai Tamás: Pécs. Útmutató Kiadó, Budapest, 1997.

Az újrakezdéséről kevés a forrásunk, mert a közigazgatási iratok közül az 1704-es háború során sok megsemmisült.
Ami az újjáépítést illeti: kifosztott porták képe várta a visszaszivárgókat. A hajlékokat szerénynek kell elképzelnünk. Központi szerepe változatlanul a tűznek volt, amely szinte házioltárként állt a többnyire egyterű, sokszor félig földbe vájt putrik közepén. Az ősi építési mód sokáig tartotta magát. Az emberek kezdetben - biztonsági okból - együtt laktak az állataikkal.
A gazdasági épületek jelentősége csak később alakult ki, de föllelhető volt a nyoma annak, hogy a jószágok (kis túlzással) jobb körülmények között gyarapodtak, mint gazdáik. Tűzvészek is pusztítottak: a tűz gyakran vált ellenséggé. A török szabályozta, hogy a magyarok házai ne legyenek magasabbak, mint az általuk emelt épületek, és csak sötét színűre volt szabad festeni azokat.
Ha bizonytalanok vagyunk is a falu elnéptelenedésének időpontját illetően, bizonyos: a termőterületet a visszatelepülők olyan állapotban találták, mintha őserdőt hagytak volna maguk mögött. A földet ismét termővé kellett alakítani. Az így újjáformált szántóföldeket emlegette aztán a népi nomenklatúra⁷¹ irtásföldekként⁷².
A hitélet is csak lassan szerveződött újjá. A hódoltság elmúltával világi emberek kereszteltek, temettek, vasárnaponként pedig magánházakban egybegyűlve vezették az ájtatosságokat. Prédikáltak, és a házasságok is előttük köttettek⁷³.

⁷¹ Nevezéktan, ebben a formában Várady Ferencz kifejezése.
⁷² Bezerédy Győző falutörténeti előadása, Görcsöny. Kéziratban.
⁷³ A hit fennmaradásában nagy szerepe volt a licentiátusnak.

II. Rákóczi Ferenc békeakaratának ott tett eleget a kuruc ármádia, ahol viszonylag gyors sikereket ért el. Fél év alatt elfoglalta az egész Tiszántúlt, Felső-Magyarországot, és ellenőrzése alá vonta a gazdasági kulcshelyeket. A Duna vonalával határolt nyugati területeket azonban csak 1704-ben szerezték meg átmenetileg, illetve 1705-ben végleg. Itt aztán szó sem volt arról, hogy kímélték volna a falvak népét. Örsi Ferenc történelmi regénye⁷⁴, bár számtalan meseszerű elemet tartalmaz, abból a szempontból hű képet tár elénk, hogy a civilek rengeteget szenvedtek. Hozzá kell azonban tennünk: nem csak a labanctól! Bizony, a kuruc betörés sem hozott semmi jót, sőt, ők is gyilkoltak: elsősorban a nem magyar származásúakat ölték meg. A török dúlások és a keresztény hadak pusztításai után tehát éppen csak lélegzethez jutott a falu, jött az újabb erőpróba. És jött a kurucok elleni bosszú, jöttek megint a gyilkosságok, és szinte menetrendszerűen leölték az állatokat, illetve amelyiket nem pusztították el, azt elhajtották. A lakosság megint az erdőkbe, barlangokba kényszerült.
Amikor a nyugodtabb évek következtek, igyekeztek gyorsan benépesíteni a falut. Radonay püspök kezdeményezésére német, horvát, bosnyák, olasz telepesek érkeztek, és a község többnemzetiségűvé vált⁷⁵.
A terület csak lassan tért magához, annak ellenére, hogy megvételére többen jelentkeztek. Végül a jezsuiták tulajdonába került, akik ezer forintért vásárolták meg. Ha hinni lehet egykorú beszámolóknak, úgy elsősorban a környező erdők vonzották ide a rendet. Az ekkoriban futó nagyszabású építkezésekhez kellett a fa. A görcsönyi major a pécsi rendház működési területéhez tartozott⁷⁶. A birtok tulajdonos-váltásáról az 1702. február 22-én kelt szerződést ismerjük⁷⁷.

⁷⁴ A Tenkes kapitánya Móra Kiadó, Budapest, 1967.
⁷⁵ László Gy.: Magyarrá lett népek. Panoráma, Bp., 1988.
⁷⁶ A major jövedelméből épült fel a mai Nagy Lajos Gimnázium, amelyhez a görcsönyiek négyszáz robotot szolgáltattak.
⁷⁷ 1703-ban az eszéki lőszerszállításhoz 1/4-ed robottal járult hozzá a falu. 1704-ben 34 urna bor volt az egyházi tized.

Tíz jobbágytelek, három kisházas, és hét elhagyott hely volt Görcsönyben egy 1558-as adat szerint. Az egész lakosság két forint ötven fillér váradót fizetett Szigetvárnak⁷⁸.
Várnánk, hogy a török és a zsoldosok elvonultával a község békés fejlődésnek indul. De a béke nem jött el.
A Rákóczi Ferenc fejedelem és gróf Bercsényi Miklós aláírásával 1703 májusában kiadott kiáltványok az ország egész lakosságához szóltak⁷⁹. Az állami önállóság érdekében fegyverfogásra buzdítottak, de kemény fegyelmet követeltek. "Életének vesztése alatt" tiltották úton járók, templomok, kereskedők, falvak és városok háborgatását.

⁷⁸ Rajczi Péter a görcsönyi kastély padlásán talált egy iratot, amely igazolja, hogy emellett a falubeliek a török alatt is szállítottak lisztet a pécsi püspökségnek.
⁷⁹ Magyarország történelme, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988.

Pelikán, vagy hattyú? - ez a kérdés mindig foglalkoztatta a helyieket, ha arról esett szó: vajon miféle madarat ábrázol a falu címere.

Nos, Bezerédy Győző történész állásfoglalása szerint a két pálmaág övezte fészekben fiókáit tulajdon vérével tápláló pelikán látható⁸⁰.
A pelikán egyházi motívum, a Megváltót szimbolizálja. Ebben az értelemben vészterhes időszakoknak állít emléket. Ha a középkorban Görcsöny város volt, nyilván rendelkezett címerviselési joggal. Ahogy azonban az akkori városi lét más igazolását, úgy a lehetséges, valaha volt címer motívumát sem ismerjük.

⁸⁰ A pelikán kontra hattyú vita irodalma rendkívül kiterjedt. A mai kutatások egyértelműen a pelikán mellett törnek pálcát. Nem is lehet egyébről szó. (A lektor megjegyzése)

Alig száradt meg a falu új tulajdonosát rögzítő szerződésen a tinta, a jezsuiták máris utasítást adtak a birtokba vezetésre⁸¹. Fölmerülhet a kérdés: sok volt-e, vagy kevés az ezer forint⁸² Görcsönyért? Ugyanabból az időből ismerjük Széchenyi György esztergomi érsek alapítványát, amelyet Pécs város iskolái részére tett, ötvenezer forinttal⁸³. Ötvenezer forint! És ezer forintért meg lehetett venni egy uradalmat! Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Széchenyi György alapítványa rendkívül bőkezű volt. Ennyi pénzzel egyetemet lehetett volna alapítani. De helyes megállapítás, hogy a jezsuiták áron alul jutottak a görcsönyi birtokhoz. Alig telt el húsz év, s a rendiek már húszezer forintra tartották az árát⁸⁴. Kicsit előreugorva az időben: amikor a rendet föloszlatták, a falut 41690 forintért adta el a Magyar Királyi Kamara.
- Miért éppen a jezsuiták? - merülhet föl a kérdés, hiszen a plébánia történetében olvasható, hogy Görcsönyt 1690-ben még a domonkosrendi szerzetesek bírták⁸⁵. Mégis úgy látszik, az újszerzeményi bizottság két teljhatalmú megbízottjának nem tudták jogosultságukat elfogadhatóan bizonyítani, így maradt a falu a kincstár birtokában, s jutott az ismertetett módon a másik rendhez. Emlékeztetőül: a fa nemcsak a tetőszerkezethez volt nélkülözhetetlen, hanem a téglaégetéshez is, mivel a pécsi kollégium kialakításához maguk állítottak elő minden építőanyagot. Ez indította el az első, mai szemmel is komolynak tekinthető görcsönyi téglagyár létesítését. Persze, jóval később, hiszen a Rákóczi szabadságharc nyomában járó zavargások nem kedveztek az akkori léptékkel hatalmasnak mondható építkezésnek. A munkálatok ténylegesen csak 1716. június 9-én kezdődtek meg⁸⁶.

⁸¹ Archeológiai Értesítő, Budapest, 1870.
⁸² Egyes források, például Dénes Gizella szerint egyébként 1500. Az összegnek ez a megjelölése azonban téves. A szerződés ugyanis pontosan rögzítette a bekerülési költséget.
⁸³ Az alapítványt ugyancsak a jezsuiták kezelték.
⁸⁴ Az 1729-es leírás ötszáz ,,gyónóképes” lakossal számol.
⁸⁵ Baranya-atlasz. Hiszi Map Kiadó, Gyula, 1997.
⁸⁶ Merkur von Ungarn, 1787. Brüsztle József, II.kötet.

A görcsönyi templomot csak részben kellett újjáépíteni. Falai - kisebb-nagyobb sérülésekkel bár, de - álltak. Tetőzettel látták el, új sekrestyét emeltek, szószéket, kórust és gyóntatószéket kapott. A görcsönyiek magukra vállalták a fuvarozást, de az ócsárdiak, regenyeiek és kisdériek is kivették a maguk részét. A templomban három oltár volt, a toronyban két harang szólongatta a híveket. A jezsuita atyák az 1712-vel kezdődő években 810 (!) forintot fordítottak a templom helyreállítására. A munkálatok befejeztével ismét Szűz Mária tiszteletére szentelték föl, és a búcsút ünnepélyes keretek közt, Kapucsi kanonok főpapi miséjével és háromnyelvű szentbeszéddel ünnepelték meg⁸⁷. 1713-ban plébánosról is gondoskodtak. Csetkó István pécsi jezsuita rektor ajánlására Csöpinczi Sebestyént nevezték ki Gercsénbe⁸⁸. Csöpincziről viszonylag jelentős terjedelemben maradtak ránk följegyzések. Tudjuk, hogy 1688-ban született Vas megyében. Teológiai tanulmányait Zágrábban folytatta, Patacsics György boszniai püspök Pécsett szentelte áldozópappá. Első miséjét a jezsuiták Pécs-belvárosi templomában tartotta. Az új lelkipásztor plébánia-lakot építtetett a templom közelében, amely az írások szerint annyi kényelmet sem nyújtott, ,,mint valamely jóravaló polgár lakása". 1714-ben tíz falu hitbéli vezetőjeként részt vett az egyházmegyei zsinaton⁸⁹. 1721 júliusában viszont visszament Vas megyébe. Kéthelyen lett plébános. Felettesei számára rögzített panaszai szerint elege lett abból, hogy a hívek nem jártak templomba, a prédikációt nem hallgatták figyelmesen, a papot nem hívták időben a betegekhez, az ünnepeket nem tartották, káromkodtak, részegesek voltak és babonásak. Az 1757-es vizitáció is erre panaszkodik még.

⁸⁷ Pedig az 1744. évi egyházlátogatási okmány szerint is még mindössze 123 lélek volt a háromnemzetiségű Görcsönyben.
⁸⁸ Kinevezéséig a rend pécsi gimnáziumában a legalsó két osztályt tanította.
⁸⁹ Csepéncsy néven jegyezték be. A - máskülönben nem túl pontos - Magyar Katolikus Lexikon (Szent István Társulat, Bp., 1999.) Csöpinczkynek nevezi (IV. kötet, 171.oldal).

- Miért éppen Széchenyi György? - jön elő a következő kérdés. A főpap 1644 és 48 között pécsi püspök volt, és érseki méltóságában sem feledkezett meg régi egyházmegyéjéről. Az alapítványt egész pontosan 1694. február 5-én tette azzal, hogy ,,az összeg, vagy a kamatok semmi másra nem fordíthatók, mint a kollégium alapítására és fenntartására." A pénzt 1695 áprilisában a pécsi házfőnök kézhez kapta. Hogy az építkezés megkezdéséig a tőkét kamatoztassák, kölcsönbe adták Szapáry Péter bárónak hét évre, hat százalékos kamatra.
Időközben Szapáry váratlanul meghalt. Halála után a rend nem jutott egyezségre az örökösökkel. Pörbe keveredtek, III. Károly király is közbelépett, és Szombathelyen, 1713. július 17-én tárgyalást rendelt el⁹⁰.

⁹⁰ Az ítélet nem maradt fönn.