Azzal, hogy a község soknemzetiségűvé vált, ismét elképesztő névváltozatai bukkantak föl Görcsönynek. A betelepülők rosszul ejtették, rosszul mondták azt is, amit esetleg még helyesen hallottak.
Kötetünk címadó neve, a Villa Gerechen ennél régebbi eredetű. Már 1352-ben fölbukkan⁹¹, és több hely megerősítik, hogy 1511-ben még használatban volt⁹².

⁹¹ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, II. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1894.
⁹² Baranya megye földrajzi nevei, B. M. L., Pécs, 1982., illetve Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Akadémiai Kiadó, Bp., 1978.

A falu megvétele után a jezsuiták rendházat építettek. Emeletes épület volt, és körülbelül a mai kastély helyén állott⁹³. Körülötte, a természetes növényzet részleges átformálásával, rengeteg munkával 30 holdas parkot alakítottak ki. A ma is látható park alapjait ők vetették meg ebben a tényleg csodaszép völgyben. Maga az épület a pécsi rendház tagjainak nyaralójául szolgált, akik vakációk idején itt pihenték ki a tanév fáradalmait. Az 1744. évi egyházlátogatási okmány említi, hogy a ,,residentiában", saját szükségletükre, kápolnájuk van.
Ebben az időben jár Görcsönyben pécsi rendházfőnökként Faludi Ferenc. Az ismert hitszónokot a modern magyar elbeszélés megteremtőjeként tartjuk számon⁹⁴. Lelkes híve, Weöres Sándor írja róla: ,,Vele végződik a nehézkes, nemesi, régi magyar költészet, s vele kezdődik a hajlékony, civilizált, új hangzás." Faludi egyik versét máig énekelik a katolikus templomokban, nagyböjt idején:

Szüzek, ifjak sírjatok, Mélyen szomorkodjatok, Keseregjen minden szív Aki Jézusához hív.

Nincsen abban irgalom, Hozzád buzgó fájdalom, Aki téged meg nem szán, Ó Jézus, a keresztfán.

⁹³ A Janus Pannonius Múzeum 1963-as régészeti jelentése szerint egy kissé keletre (is) volt kiterjedése, a kastély újjáépítésekor előkerült, 1730-as évszámmal jelzett kő irányába.
⁹⁴ Nemeskürty István: Diák, írj magyar éneket. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1985.

Mivel Faludi Ferenc kevéssé ismert ma már, érdemes személyénél elidőznünk egy kicsit. Jelentőségét ugyanis akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy a XVIII. század magyar irodalmának legfőbb alakja volt. A kuruc szabadságharc befejezése (1711) és a felvilágosodás szellemi mozgalmának kezdete (1772) között viszonylag kevés említésre méltó tollforgatónk akadt. Faludi e kevesek egyike.
Nem csak az egyházi ének formájában emlékezetessé vált verse maradt ránk, hanem olyan, máig emlegetett sorai is, mint a ,,Fortuna szekerén okosan ülj"⁹⁵. Ő írta az első magyar szonettet, A pipárúl címmel⁹⁶. Azt már kevesebben tudják, hogy műfordítóként gyakran talált olyan szavakra, amelyeknek nem volt magyar megfelelője. Évtizedekkel a nyelvújítás előtt tehát kénytelen volt új kifejezéseket alkotni. Nevezetes találmánya például a zsebóra, a napirend, a nyelvbotlás.
Jómódú katolikus nemesi família leszármazottjaként született. Kezdettől fogva a jezsuiták nevelésére és oktatására bízták. Itt derült fény kivételes nyelvérzékére. Följegyezték róla, hogy - már aktív papként - hat nyelven tudott gyóntatni. Egyetemre a jezsuiták járatták; némely szigorlatát szónoki bravúrként jegyzi a oktatástörténet.
Görcsönyben 1750 és 1753 között járt, az iratok tanulsága szerint több alkalommal is, mint a kőszegi és pécsi rendház rektora. A rend feloszlatása után Rohoncon húzódott meg, a Batthyány-család birtokán. Itt működött a nevezetes Szegényház: nyomorgók, nyomorékok és elaggott nincstelenek otthona. Egyes források szerint gondnokként⁹⁷, mások szerint a ház igazgatójaként működött⁹⁸ hetvenöt éves korában bekövetkezett haláláig.

⁹⁵ A vers címe is közismert szófordulatunk: Forgandó szerencse. Ld.: Szerdahelyi István: Verstan mindenkinek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994.
⁹⁶ Szerdahelyi István: Irodalomelméleti enciklopédia. Eötvös József Kiadó Budapest, 1995.
⁹⁷ Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. Magvető Kiadó, Budapest, 1986.
⁹⁸ Hegedűs Géza: A halhatatlan hamisjátékos. Trezor Kiadó, Budapest, 1999.

Farkas Ferenc tanítóról jegyezték föl az 1720-as években, hogy nem dicséretes életű, hivatalát nem látja el. Az egyházi vizitátorok leváltását javasolták. A plébánosnak úgy hagyták meg, hogy az első adandó alkalommal válasszon mást.
Skutelli András 1729-ben vette át a görcsönyi plébánia vezetését. Az akkor 35 éves lelkész feletteseinek elpanaszolta, hogy az 1728 augusztusa előtti anyakönyveket nem találta meg.
Az 1733-as állapotok felmérésekor kiválónak találták a templomot. Felszerelése két misézésre is elegendőnek mutatkozott. Ekkor már készen állt az akkori viszonyokhoz képest kellően kényelmes plébánia épület, amelyet a helyben lakók húztak föl. A paplakhoz kis kert, szántóföld és rét tartozott, ahol ugyancsak a falubeliek és a baksaiak végezték a kaszálást és a beszállítást.

A XVIII. században az átlagéletkor meglehetősen alacsony volt - alig több, mint harmincöt év⁹⁹. A század leírásaiban visszatérő panaszokat olvashatunk a rossz termésről, az utolsó évtizedben kétszer jelentkező éhínségről.
Még nagyobb pusztítást okoztak a betegségek. 1738 és 1742 között az egész országon végigsöprő pestis következtében a lakosság hat százaléka, több mint háromszázezer ember halt meg. Minden területet elért a kiütéses tífusz, a vérhas, a skorbut, terjedt a himlő, később a kolera¹⁰⁰ is.

⁹⁹ Barta János: A kétfejű sas hatalmában. Helikon Kiadó, Budapest, 1997.
¹⁰⁰ 1815-ben regisztrálták az első kolerás betegeket. Egy 1831. július 31-én kelt levél szerint pedig a dunai zárvonalra rendelt jobbágyok - helyet nem találva - hazatértek Görcsönybe. A kolerában elhunytakat Ócsárd és Görcsöny között hantolták el. A temető maradványai harminc éve még föllelhetők voltak - Pohnert János szíves közlése nyomán.

XIV. Kelemen pápa Dominus ac redemptor kezdetű iratával 1773. július 21-én föloszlatta a jezsuita rendet. Vörös Tamás óta nem akadt birtokos, aki ennyit foglalkozott volna a faluval: újjáépítették a templomot, iskolát állítottak fel¹⁰¹, téglagyárat létesítettek, telepesekkel népesítették be az elhagyott portákat¹⁰². Egyházi iratok tanúsága szerint a megszépült templom papok temetkezési helyéül is szolgált. Beke Sándor (1761-73) apostoli protonotáriust¹⁰³, Tarjáni Mátyás (1731-61) és Dienes István (1773-75) plébánosokat helyezték itt örök nyugalomra. Az épület körül volt a temető, amelyet utoljára 1809. december 3-án használtak. Ekkor nyitották az újat a szőlőhegy felé vezető utak kereszteződésében¹⁰⁴. A rend megszűnte után a birtok temetőstül, templomostul a kincstárra szállt. Utóbbit a kancellária elhanyagolta. Olyannyira, hogy az 1782-es egyházlátogatási okmány fájdalommal állapítja meg: az épület alapos javításra szorul, a beszivárgó eső nagyon megrongálta. A jegyzőkönyv egyetlen pozitívumot regisztrált. Keresztelő kút került a templomba, amit hosszú évek óta reklamált a vizitáció. A kutat kőből faragták, és máig ezt a medencét használja a mindenkori plébános¹⁰⁵. Görcsöny ekkoriban ismét színkatolikus. A rendi válogatás nyomán a jezsuiták kizárólag katolikus telepeseket fogadtak, és erős kézzel, lelkipásztorok állandó felügyelete mellett vezették a rájuk bízott területet.

¹⁰¹ Az 1729-es leírás szerint Török Mihály tanító ,,eddig nem tanított senkit, most nagyon a lelkére kötöttük, hogy tegye."
¹⁰² A német telepesek hatévi adómentességet kaptak. A nemzetiségiek megoszlására nevek alapján következtetünk. 1752-ben harmincegy családfő volt magyar. (Conscriptio Domestica Processus, 1752.)
¹⁰³ A pápai kollégium magas rangú tisztviselője.
¹⁰⁴ Kereszt őrzi emlékét. Később beszántották, és a máig látható nyughelyet használták a hatvanas évekig. A temető mindig nyugati magaslaton feküdt. A templom mellé a vicc szerint azért temetkeztek, hogy a hívek akkor is , vagy legalább akkor közel legyenek Urukhoz. A régiek emlékeznek rá, hogy a baksai út átépítésekor épen maradt koporsót emeltek ki egy néhai sírhelyről. Kérdéses, hogy hova került; mint régészeti leletet nem regisztrálták.
¹⁰⁵ A kút középkori eredetére vonatkozó, több falukrónikában is megtalálható, téves utalás megerősítése tehát nem áll módunkban. (A lektor megjegyzése.)

A templom áldatlan állapotát az új kegyúr, Mihalovich Mátyás József ígérte fölszámolni. Az összeget, amiért a birtokot vásárolta, már ismerjük.Beköltözésére 1791-ben került sor¹⁰⁶.
A királyi tanácsos neve nem volt ismeretlen, hiszen Baranya alispánjaként tevékenykedett. Igyekezett hamar berendezkedni, fölvette a Görcsönyi melléknevet¹⁰⁷.
A pécsi, Püspöki Levéltárban 1789-ből rendelkezésünkre áll egy levél, amelyet Mihalovich József mint görcsönyi birtokos címez Esterházy Pál pécsi püspökhöz. Kéri az egyházi vezetőt: engedélyezze, hogy a kastélyában¹⁰⁸ lévő kápolna Szűz Mária oltáránál hetenként négyszer szentmisét mondjanak a falu plébánosai. Öregségére, betegségére hivatkozik, és panaszkodik, hogy állapota miatt csak nehezen tudná látogatni a község régi templomát. Ugyanakkor a kápolna képénél vágyakozva imádkoznék. Kifejezésre juttatja, hogy a kegyes engedélyért ötven forintot kész fizetni.
A kérést 1789. augusztus 11-én kiadott levelével gróf Esterházy sietett is teljesíteni.
A királyi tanácsos öregségéről, betegségéről szóló sorokat az ember hajlamos némi cinizmussal olvasni¹⁰⁹. Hiszen Pécsre rendszeresen bejárt. Lehetséges, hogy egyszerűen nem volt kedve a nagyon lepusztult templomban fagyoskodni.

¹⁰⁶ Brüsztle József (II.) és más források szerint is.
¹⁰⁷ A falu történetében persze nem ő volt az első. Csánki Dezsőtől tudjuk, hogy 1448-ban Apponyi László is viseli a Görcsönyi melléknevet. Igaz, nem sokáig. 1455-ből már olyan feljegyzésünk van, hogy Garai László a magvaszakadt Apponyi Péter birtokaként kapja meg Görcsönyt V. Lászlótól.
¹⁰⁸ A kastély a jezsuiták rendházának átalakításával készült. A papok a bútorokat is hátra hagyták, ezek egy részét Mihalovich ugyancsak fölhasználta. Kideríthetetlen, hogy mi élteti az oly sok falutörténetben föllelhető tévhitet, hogy az épületet a Batthyány család építette volna. (Lásd például: Baranya Atlasz, Hiszi Map Kft., Gyula, 1997.) Jó, ha véglegesen tisztázzuk: Görcsöny sohasem volt Batthyány birtok!
¹⁰⁹ A közügyektől csak jóval később, több mint negyven év múlva, Baranya Vármegye 1832. május 7-i, tisztújító és alakuló közgyűlésén lépett vissza. Elhatározásáról levélben értesítette a rendeket, akik ,,különbizottságot küldtek ki hozzá Görcsönybe, megköszönni buzgó tevékenységét". (Baranyai helytörténetírás évkönyve. Baranya Megyei Levéltár, 1979.)

Mivel Mária Terézia úrbéri rendelete¹¹⁰ (1767) a község életét (is) hosszú időre¹¹¹ meghatározta, érdemes megvizsgálnunk, milyen kitételeket tartalmazott.
Megszüntette a röghöz-kötöttséget. 52 napi igás vagy 104 napi gyalogrobotban maximálta az egy jobbágytelek utáni robotot¹¹². Rögzítette a kilencedet, a fejadót. Előírásai szerint a jobbágynak egy öl fát kellett behordania a birtokos udvarába. És még egy érdekesség: Szent Mihálytól Szent György napjáig¹¹³ a falu kocsmájában a jobbágyok, az év másik felében a földesúr borát mérték.

¹¹⁰ Bertényi Iván-Gyapay Gábor: Magyarország rövid története. Mecenas Kiadó, Budapest, 1992.
¹¹¹ A helybéli gazdaság más vonatkozásban is változott: az 1752-es összeírás már nem talált malmot.
¹¹² Görcsönyben ekkoriban a legnagyobb szántó ötven, a legkisebb alig több mint egy hold volt. Hegyjoguk nem volt.
¹¹³ Minden év szeptember 29-től április 24-ig.

Az 1782/83-as visita¹¹⁴ szerint a tíz éven aluli gyermekek száma 189, a felnőtteké 370, a falu nemzetiség szerint német és magyar, lakosai mind katolikusok. Ebben az időben 14 német házaspár összeírása történt meg. A mai Dózsa György utcából leágazó, úgynevezett német sort¹¹⁵ a betelepítések során idekerült nemzetiségiek lakták.
1786-os adatok szerint a falu 87 házból állt, a 106 család össznépessége 550 fő volt. Megoszlás szerint 113 nős, 171 nőtlen férfit és 264 nőt tartottak számon. Egy papot jegyeztek fel, három nemest, 55 zsellért¹¹⁶ , 85 tizenkét évesnél fiatalabb és 25 tizenhét évesnél fiatalabb, de tizenkettőnél idősebb sarjadékot, vagyis gyereket.

¹¹⁴ Sándor László: Adatok a baranyai népoktatás történetéhez. Baranya Megyei Levéltár, Pécs.
¹¹⁵ A név ma is használatos.
¹¹⁶ A zselléreknek töredék teleknyi földjük volt, ha volt egyáltalán.

A fölújítás - egyházmegyei hatóság folyamatos sürgetése ellenére - egyre csak késett, és végül az épület annyira rossz állapotba jutott, hogy javítgatásáról többé nem lehetett szó. Megmentésére tett utolsó kísérletként a szentélyt - Drenovits Ignác plébános kezdeményezésére - kápolnává alakították. Egyházhatósági engedéllyel Újváry József pellérdi esperes-plébános benedikciója után vették birtokba a görcsönyiek ezt, a Szent Teréz tiszteletét hirdető kis kápolnát. Hogy kicsi volt, azt az 1810-es egyházlátogatási okmány is fölpanaszolta: tizenöt ember fért el benne. A többiek a nyitott ajtó előtt szorongtak, és el kellett viselniük az időjárás viszontagságait.
Közel húsz évvel a régi templom siralmas állapotát rögzítő egyházlátogatási okmány kézhezvétele után, Mihalovich József 1803-ban (,,kőből és fohászból") új templom építésére szánta el magát. Önnön kényelmére is tekintettel saját parkjából hasíttatott ki egy jókora területet. A régi templommal amúgy sem lehetett mit kezdeni. Az építkezés végül is 1805-ben kezdődött, és kisebb-nagyobb megszakításokkal hét és fél évig tartott¹¹⁷.
Az épület hossza 35, szélessége 12,5, magassága 14 méter lett. A torony 45,5 méter magasságig kúszott föl¹¹⁸. A mérteket tekintve máig változatlan formában magasodik a falu fölé. Érdekesség: építők és építtetők tudatosan törekedtek rá, hogy a faluba bármely irányból érkezők elsőként a tornyot pillantsák meg.
A kis kápolna mindaddig használatban volt, amíg az új templom meg nem épült. Azután egy darabig őrizték még. Amikor állaga romlani kezdett, nézeteltérés alakult ki, hogy kinek a kötelessége a fenntartás. A felek elvitatkoztak egy darabig, és a vita hevében az egykori szentélyt hagyták tönkremenni.
Közben a XVIII. század végén megint nevezetes látogatója akadt a községnek: Kitaibel Pál^119.

¹¹⁷ A 9 regiszteres, 1 manuálos orgona jóval később, a Magyra Katolikus Lexikon (IV. kötet, lásd a korábbi hivatkozást) szerint 1840 körül került a templomba. Fölszenteléséről, gyártójáról furcsa módon nincs dokumentumunk. Tudjuk viszont, hogy 1841-ben már Sznopek Ede kántor játszott rajta. A bicsérdi származású, akkor 24 éves tanító Pécsett végezte a Preparandiát (képzőt).
¹¹⁸ Nincs forrásunk arról sem, hogy ki készítette a toronyórát. A legvalószínűbb feltételezések szerint Mayer Károly óragyára.
¹¹⁹ A baranyai növényfajokat tanulmányozta itt (is) 1799-ben.

Az egykori Szent Teréz kápolna a későbbiekben meglepő funkciót töltött be. A filiákból a vasárnapi misére érkező lányok - télvíz idején is - itt húzták fel a csizmájukat, mielőtt bementek volna a faluba. Egy kicsit előre ugorva az időben: annak, hogy a régi templomból ma már nem találni köveket sem, nagyon egyszerű oka van. Szauter Antal, aki 1874-től 1902-ig volt a község plébánosa, működési ideje alatt kiszedette a téglákat és a köveket a romok közül és alól. Jól jelzi az egykori épület nagyságát, hogy fundamentumából húszezer tégla és huszonnégy öl követ termeltek ki¹²⁰. A kötet elején említett római kő szarkofág darabja ekkor került napvilágra¹²¹.
De ne csak romboljunk, építsünk is, hiszen 1812. december 8-án Radnics István kerületi esperes megáldotta az új templomot a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Ettől kezdve vált alkalmassá misék tartására, bár megjelenésében rendkívül egyszerű volt. Falait, mennyezetét fehérre meszelték. Ám egyik féltett kincse már akkor a mai helyén állt: a szenteltvíz-tartónak használt, török mosdómedence, egyike a legszebb hódoltság kori emlékeknek Magyarországon. Mihalovich önmaga emlékezetére Driner bajor fafaragóművésszel Szent József, felesége emlékére pedig Szent Anna szobrait állíttatta fel, és kriptát is építtetett.
A források a Mihalovichok időszakának végét többféleképpen értékelik. Vannak, akik arról írnak: a család magvaszakadt. Egyesek szerint a kegyúr vagyona fölött költekezett, amikor belevágott a templom építésébe. A valóság prózaibb. Mihalovich József fiai javára mondott le birtokairól és ragjairól. A gyermekek kicsapongó életmódja, kártyaszenvedélye eladósodáshoz vezetett. A család tönkrement, az utódok a birtokot eladni kényszerültek¹²².

¹²⁰ A görcsönyi plébánia történetéből. Molnár József plébános, 1959. Kéziratban.
¹²¹ Ha köveket nem is, csontokat, egész koponyákat a mai napig találni ezen a helyen. Kálócz Dezső szíves közlése nyomán.
¹²² Végrehajtásra került sor, mert addigra 350 ezer korona adósságot halmoztak fel. Dallos Ibolya gyűjtése nyomán.

A Baranya Megyei Levéltár XVIII. századból őrzött úriszéki aktái között akad egy érdekes, pörös ügy Görcsönyből. Följegyezték, hogy Illés János panaszt emelt az uraság ellen, amiért az a szőleje melletti gyöpöt elfoglalta. A panasz szerint a gyöpöt Illés János irtásából szerezte. Igazának sikerült is érvényt szereznie.
A beadvány nem volt egyedülálló a falu történetében.
Tarjáni Mátyást (1742-től 1761-ig volt plébános) hívei jelentették fel a püspöknél, mert súlyos bírsággal sújtotta azokat, akik nem jártak misére. Ő viszont a nép nyúzása miatt emelt szót a jezsuita önkény ellen. A jezsuiták ellen a jobbágyok maguk is kértek felsőbb döntést. Jóval később, 1842-ben a falu kontra uraság pert a község nyerte. Az ítélet szabályozta a marhás robotot és a kocsik terhelését, amelyet az igás állatok állapotától és a mindenkori útviszonyoktól tett függővé.

A néhány forrás, amely V. Ferdinándot jelöli meg, mint a városi cím adományozóját, ugyancsak bizonytalan. A Nem hattyú, pelikán!¹²³, a falu címerének eredtét vizsgáló publikáció szerint V. Ferdinánd az 1700-as évek végén tette mezővárossá a községet¹²⁴.
Dénes Gizella évszám nélkül jelzi az eseményt, és annak kieszközlését egyenesen Mihalovich Józsefnek tulajdonítja. Ez azonban nagyon kevéssé valószínű¹²⁵.

¹²³ A megjelenés helye és ideje ismeretlen.
¹²⁴ Mivel csak 1830-ban, még apja, I. Ferenc életében koronázták meg, az évszám nem lehet igaz. A jelzett időben V. Ferdinánd nem is élt még.
¹²⁵ V. Ferdinánd rendeletének megjelenésekor viszont a kegyúr nem élt már. De nem zárható ki, hogy érdemeinek szerepe lehetett a döntésben. Az első vásárt 1848. november 5-én tartották. Dallos Ibolya kéziratos falutörténetében feljegyez egy kedves legendát, amely szerint Mihalovich József és felesége nem a kriptában, hanem Szent Péter és Pál szobra alatt nyugszik. Ám, mint oly sok mesének, ennek sincs valóságalapja.

Meglepő, de az 1829-es, Szepesy-féle püspöki vizitáció idején nem volt iskolaépület¹²⁶. 1841-ben az egyházlátogatási okmány panaszolja, hogy a szülők a télen még járatott gyerekeket tavasszal kiveszik az iskolából, és magukkal viszik munkára.
V. Ferdinánd¹²⁷ rendeletével városi rangra emelte a falut. Igen kacifántos megfogalmazású, bonyolult körmondatai közül itt egyet idézünk. Az etimológiailag a vásár napjából eredeztetett vasárnap szavunk eddigre jelentősen eltért eredeti jelentéstartalmától. A vasárnap a reformkorban középünnepnek számított¹²⁸.
,,A Baranya vármegyében fekvő Görcsöny helysége és környéke hasznára és java előmozdítására azt tartottuk királyi hatalmunkból és különös kegyelmünkből engedendőnek és rendelendőnek, sőt engedjük, és rendeljük ezennel, miszerint említett Görcsöny helység ezentúl jövendő örök időkig mezővárosnak neveztessék, mondassék, nézessék, és azon általunk ekképp mezővárossá emelt Görcsöny helységben évenként négy országos és marhavásár, az egyik Szent Mátyás ünnepén, azaz Böjtölő hó huszonnegyedik napján, másik Szent Orbán ünnepén, azaz Pünkösd hó huszonötödik napján, harmadik Szent Bertalan ünnepén, azaz Kisasszony hó huszonnegyedik napján, negyedik pediglen Szent Imre ünnepén, azaz Szent András hó ötödik napján¹²⁹ tartassék; mindazon jogokkal, előbbséggel, szabadsággal s mentességgel, mellyel az országos és marhavásárok szabad királyi városainkban s a többi kiváltságos mezővárosokban és helyeken tartani szoktak, s azon világos feltétel alatt, midőn az illető esztendőkben az imént megnevezett országos és marhavásárok vasárnapra vagy más ünnepre esnének, akkor azok vasárnap vagy ünnep előtt vagy utáni napon tartassanak."

¹²⁶ A faluban ugyanakkor négyen beszéltek olaszul.
¹²⁷ ,,Mi első Ferdinánd, Isten kedvező kegyelméből ausztriai császár, Magyar- és Csehország e néven ötödik (...) stb. királya"
¹²⁸ Kováts Andrea: Újak, a régiek újra, avagy mindig ugyanúgy. A pécsi polgárság társadalmi attitűdjei. JPTE, Pécs, 1999.
¹²⁹ Február 24., május 25., augusztus 24., november 5.