A görcsönyi kastélyt természetesen nem Benyovszky Móric építette imádottjának. Mire a jómódú felvidéki, pozsonyi ügyvéd-család 1860. november negyedikén hozzájutott a birtokhoz, a gáláns gróf rég nem élt. Egyik oldalági leszármazottja, Lajos volt a birtokos.
A Benyovszkyak legrégebbi ismert ősei Zách Felicián rokonai voltak. A nagyúr Róbert Károllyal való konfliktusa után az utódok Lengyelországba menekültek, és addig nem jöttek vissza, amíg a magyar trónon Anjou uralkodó ült. A kötetünkben megidézett Luxemburgi Zsigmond idejében viszont már nevezetes vitézek voltak. A kuruc háborúk alatt labanc generálisok kerültek ki soraikból. Móric e család sarjaként született 1741-ben¹³⁰. Tizennégy éves korában több nyelven beszélt, tizenhét évesen hadnagyi rendfokozatban szolgált a Habsburgok seregében. A lengyel felkelés hírére átpártolt, a lovasság parancsnoka lett, de orosz fogságba került. Kamcsatkán raboskodott, ám hamarosan Japánba szökött. Onnan kalandos úton jutott Franciaországba. A franciák épp gyarmatosítani akarták Madagaszkár szigetét. Hadsereg élén Benyovszkyt küldték oda, aki azonban megtanulta a nyelvet, és nem gyarmatosított, hanem államot alapított, amely szövetségben állt a franciákkal. Madagaszkár királya lett, és ott is halt meg, viszonylag fiatalon, negyvenöt éves korában. Szíve hölgye, a kamcsatkai kormányzó leánya, Afanaszija még Japánban járvány áldozata lett.

¹³⁰ Hegedűs Géza: Halhatatlan hamisjátékos. Trezor Kiadó, Budapest, 1999.

,,A gótikus stílusú lovagvár körbástyája merészen tör az égre. Az útikönyv szerint ez a hely egy időben a Batthyány család birtoka volt {...}, később Benyovszky grófé lett, akiről a helybeliek nem tudják, hogy a kalandos életű gróf utóbb milyen sokra vitte, Madagaszkár királya lett. És nem ismerik az a pletykát sem, hogy a grófot világcsavargó útjára elkísérte szerelmi riválisa, hogy a kalandoktól magát nem kímélő gróf mindig a szeme előtt legyen...
A mendemonda szerint a gáláns gróf ezt a kastélyt annak a bizonyos hölgynek, közös imádatuk tárgyának építtette.¹³¹ "

¹³¹ Nagy Emőke: Görcsöny. Nők Lapja, Budapest, 1996. 19. szám

A harangok története kalandos volt. 1857-ből maradt ránk egy följegyzés, hogy a Johann Brünner-féle harangok a forradalom és szabadságharc idején Aradra kerültek. Ezeket végül nem használták hadi célra, így hazatérhettek. A szállítás költségeit az egyházmegye fizette. A régi templom harangjainak eladását még 1841-ben rendelte el a pécsi püspök. Birtokunkban van az irat a befolyt összegnek a templomtárba történő bevételeztetéséről¹³².
Az egyházközség történetéhez tartozik még, hogy 1841-ben a ,,téglatornyon" nem volt kereszt. ,,A szélvihar ismételten ledobta", írja az egykori tudósító.
Ugyanebben az évben Görcsöny lakóinak száma hatszáz¹³³, a közeli kisvárosé, Pécsé 14 ezer.

¹³² Ma a 86,2 cm átmérőjű, 1812-es, eredeti Peter Weinbert-féle és az 1936-os, 58,2 cm átmérőjű, Slezák László öntötte harangokat használják.
¹³³ A 54 tankötelesből 21 jár iskolába (1846).

A reformkor egyebekben kevéssé érintette a területet. Az 1829-ben magalakult Duna Gőzhajózási Társaság¹³⁴ új, Pécs környéki szénbányái elvben munkahelyet teremthettek volna a zselléreknek, nincsteleneknek, de az akkoriban áthidalhatatlannak tűnő távolság miatt a napi ingázás nem jöhetett szóba. A tartós távollétet alig néhányan vállalták¹³⁵.
1848 hullámai lassan érték el a falut. Annál inkább kivette részét a terhekből a vidék a hadi események miatt¹³⁶. 1849. január 30-án pedig a császári hadak elfoglalták Pécset, vele a környező falvakat is. Tűrni kellett a sarcot és a beszállásolást. Ahogy azonban a török időkben sem akadt renegát, úgy most sem pártolt át senki. 1850-ben viszont Szabó Sándor bíró házát fölgyújtották.
Egy kedves legenda kapcsolódik még e század első feléhez. Állítólag a görcsönyi templom nagyharangja Mihalovich József orahovicai birtokáról származott. Az ottani templomban használták, míg a kegyúr úgy nem rendelkezett, hogy az Görcsönybe kerül. Régi tulajdonosai tiltakoztak, és semmiképp sem akartak hozzájárulni az elszállíttatáshoz. Folyt a huzavona, és egészen addig tartott, amíg egyszer, az éj leple alatt, egy nagy kádba rejtve ki nem csempészték, és el nem hozták a harangot Görcsönybe az alispán emberei.
A történet valóságtartalmát nehéz lenne ma már igazolni. Hiteles följegyzések szerint azonban 1812-ben Király József ¹³⁷ pécsi püspök tényleg három harangot szentelt az új templom részére. A legnagyobbat, egy hat mázsat Szent Erzsébet tiszteletére. Vélhetően ez érkezett Orahovicából. Ma már azonban hiába keresnénk. A hadvezetőség 1917. február 6-án lefoglaltatta, és ágyúöntés céljára elvitette. Nyoma is veszett.

¹³⁴ A társaságban Széchenyi István is jegyzett részvényeket.
¹³⁵ Jellemző adat, hogy a társaság 1500 bányásza közül a többségben lévő morvák és csehek mellett még 1872-ben is mindössze 458 volt magyar anyanyelvű, és közülük négy (!) pécsvidéki.
¹³⁶ Jellasics egyik seregrésze az év szeptemberének közepén Sellye alatt kelt át a Dráván, és Róth és Philippovic tábornokok vezette csapatok a ,,Szokott" úton és pusztítással vonultak Pécs alá.
¹³⁷ Róla nevezték el később a pécsi Király utcát.

Rendelkezünk még egy, a község múltját érintő irattal a XIX. század első feléből. Az 1841-es egyházlátogatási okmány azt állítja, hogy a régi ,,szép templom volt a mohácsi vész előtt", de csak romjaiban látható.
Emlékezhetünk rá, hogy a terület milyen gyakran cserélt gazdát. Pedig még nem is beszéltünk azokról, akik a századok során szemet vetettek a birtokra. Mint Passardi János ¹³⁸ , például, aki a jezsuiták előtt gondolt a birtok megvételére és így tovább.
A Benyovszkyakkal jól járt a falu. Ők szerezték meg az a két, megejtő szépségű barokk szobrot, amely a szentély két oldalán áll őrt: Szent Péter és Szent Pál mását. A hagyomány úgy tartja, hogy a pécsi Bazilika szobrai voltak valaha¹³⁹. Bizonyos, hogy igaz a XVIII. századi megjelölés, de nehéz adatot találnunk arra, hogy mikor jutottak Görcsönybe.
Az egyebekben rendkívül precíz Petrovich, aki gondosan számba veszi, hogy a Bazilikából mi került a századok során a kőtárba, a püspöki palotába, a püspökkertbe, Sumonyba, Nagymányokra Kurdra, etc.¹⁴⁰, egyetlen szóval sem tesz említést róluk. Ma úgy gondoljuk, hogy az 1882. június 30-án kezdődött és 1891. június 22-én befejeződött, nagy átépítés során cseréltek gazdát.
A régészek kedélyét a század második felében különös esemény borzolta. A tudósítást idézzük:
,,Horváth Antal 1870-ben e községbe rándulván értesült arról, hogy az ottani szöllőkben (sic!) római sírokra akadtak, a leletből azonban már egyetlen téglát sem szerezhetett, miután több év előtt történt, s belőlük az emlékezeten kívül mi se maradt.¹⁴¹ "

¹³⁸ A XVIII. század elején jött Magyarországra olaszföldről. Pellérden szerzett birtokot, és ahol csak tehette - Görcsöny környékén is - nagy tömegben telepített eperfát. Meghonosította a selyemhernyó tenyésztést, és feldolgozó üzemet létesített. Az eperfát meghatározóvá tette, itt-ott még ma is találni egyet-egyet.
¹³⁹ Dr. Czellár Katalin-Dr. Somorjai Ferenc: Magyarország. Medicina Kiadó, Budapest, 1998.
¹⁴⁰ Petrovich Ede: Pécsi Székesegyház. Pécs, 1956.
¹⁴¹ Archeológiai Értesítő, 1870., III. kötet.

A pécsi, helyi újság 1881 őszén arról írt, hogy Görcsönyben szőlőtolvajt füleltek le¹⁴²:
,,A múlt héten egy szemüveges nő jelent meg A..r-ék szőlejében, s hozzá fogott a szagos szőlő szedéséhez. Kosara már tele volt, midőn a hegyipásztor észrevette. A szemüveges nő a kérdésre, hogy mint meri a szőlőt szedni, azt válaszolta, hogy A..r-éknál vendégek vannak, s a háziasszony kiküldte, hogy vigyen haza egy kosár szagos szőlőt. Ő A..r-éknál házmester! A hegyipásztor nem hitt a szemüvegnek, elkísérte az asszonyt a vinczellérhez, ki azt mondotta, hogy az asszonyt nem ismeri, mire az ismeretlen letevé a kosarat, s mondá, hogy mindjárt idehívja az ifjúurat aki a közeli kútnál van, személyének igazolására. Ezzel elsietett és vissza sem jött."

¹⁴² A Pécsi Figyelő, 1881. október 29.

- Európa figyelme most Görcsöny felé fordul - írta a korabeli sajtó 1880-ban, amikor földrengés volt a faluban. Az eseményekről Szauter Antal plébános beszámol egy levélben. Mint írja, a földrengés pillanatában éppen mise volt a renoválás alatt álló templomban¹⁴³.
A házak építőanyaga javarészt fa volt, így komolyabb károk nem keletkeztek. A levelezésből tudjuk, hogy ebben az időben még rendszeres volt a szokás, hogy Szent János napján, december 27-én a plébános a templomban minden évben megáldotta a bort. Ezt aztán félretették, és a vendégek búcsúztatásakor ittak belőle egy-egy pohárkával. Innen a jánosáldás vagy Szent János-áldás kifejezésünk¹⁴⁴.

¹⁴³ Az orgonát Benyovszky Lajos megrendelésére - már korábban, 1870-ben átépítette, egy regiszterrel bővítette Unger Endre. Így nyerte el a hangszer mai formályát.
¹⁴⁴ Lásd még: Tótfalusi István: Vademecum. Móra Kiadó, Budapest, 1983.

Szód. A falunak ezt a területét a néphit szerint azért nevezik így, mert Aszód városából telepítettek volna be ide a XVIII. század végén lakosokat. A feltételezésnek nincs valóságalapja. 1870-ben (az Ótemető keresztje ebből az esztendőből való) az akkori egyetlen, itt álló ház tulajdonosa egy Szót  volt¹⁴⁵ . Az ő neve torzult, és adta a mai napig használatos elnevezést. A szakirodalom még néhány földrajzi helyhez fűz megjegyzést. Az egyik szerint Szadát kikapós fehérnépek lakták. Egy másik szerint a mai sportköri öltöző régi neve Cédulaház volt: itt írták vásárok alkalmával a járatleveleket. A Polgármesteri Hivatal régebben uradalmi intézőházként működött, az ,,Alsó bolt" környéke pedig valóságos ipari központnak számított. Itt állt a - leírások szerint - nagyon jól megépített Freund-féle malom, és 1967-ig itt működött a fűrésztelep is¹⁴⁶.
Visszatérve a templomba: a Benyovszkyak megrendelésére 1880-ban készül el a főoltárt máig díszítő festmény, a Szűz Mária születése, Graits Endre pécsi művész ragyogó kompozíciója. Valószínűleg Szent Péterrel és Pállal együtt költözött át Pécsről Szent János és Magdolna szobrocskája. A templom kétségkívül egyik legértékesebb műkincse a Jézus levétele a keresztről - idősebb Dorfmeister István gyönyörű munkája a XVIII. századból¹⁴⁷.

¹⁴⁵ Baranya megye földrajzi nevei. B. M. L., Pécs, 1982.
¹⁴⁶ Utolsó üzemeltetőjének idején a gatter reggelenként általában egy deci pálinkával indult. Délben néhány fröccs kellett a kenéshez, hogy aztán a munka végeztével, négy óra tájban bor öblítse le a fűrészport. Kelemen József szíves közlése nyomán.
¹⁴⁷ Senki sem tudja pontosan, hogyan és mikor került ide. Hetyei Sámuel pécsi püspöknek annyira tetszett, hogy a múlt század elején kétezer-négyszáz koronát ígért érte, és a kép másolatát is el akarta készíttetni a templom részére. Szauter Antal plébános nem vált meg a festménytől. Weckbecker császári és királyi biztos, műértő, 1901-ben 10-12 ezer koronára becsülte.
A művet barbárul keretezték, a művész kézjegyét levágták a vászonról. Ám eredete és alkotója nem kétséges.