| Fejezetek: | Előszó | 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9. | Kronológia | Képek | Villa Gerechen |
VII.
Az egyenruhák, s benne életek,
s a félelemben megszült gyermekek
A bábaasszony, Josef Farkas felesége egy-egy szülésért 30 krajcárt kapott s egy kenyeret. Följegyeztek aztán adatokat egy hajósról, Isten tudja, szegény hol hajózhatott. A kétköves patakparti malom nyolc mérőt tudott őrölni, ha éppen volt elég vize. Egy fog 1 forintba került a fogműteremben. A Fünfkirchner Zeitung 1876-ban160 beszámolt egy nazarénus önfeljelentéséről. A honpolgár a görcsönyi törvényszék előtt adta fel magát. Tíz évvel korábban ugyanis, amikor még nem tartozott a gyülekezetbe, fölgyújtotta a szomszédja gabonáját. Ügyvédet nem fogadott, kilenc hónapra ítélték. 160 IX. évfolyam január 30-i szám. |
Talán érdemes visszatekintenünk az utolsó békeévtizedek életére. A fogyasztási adóalap szerint húsvágási joga kizárólag a mészárosnak volt. Pálinkát ketten főzhettek. Iparengedéllyel a XIX. század végén két kovács, egy kádár meg egy cipész rendelkezett. Ketten tudtak a kereskedelemben eljhelyezkedni, és tizennégyre nőtt a kisiparosok száma. Közülük tizenegy volt német és három magyar. A szerény háziipar kenderfonásból és szövésből állott. A mezőváros történetének legnagyobb vásárán, 1852-ben kétezer marha kelt el, átlagosan 130 pengőforintért. A legelő kevésnek is bizonyult, kénytelenek voltak a földesúrtól bérelni. Az iskolát 1859-ben emelték 1750 forintos költséggel, amelyet a lakosokra adóarányosan vetettek ki. Utóbb további tanteremmel bővítették, többször fölújították. A szolgabírói hivatal még 1866-ban költözött ide Baksáról. Négy középület volt, két egyházi, egy iskolai és egy községi, valamint két bolt és egy állami méntelep. A faiskolát a törvény a néptanítókra bízta. Egy fásítás során húsz-húsz dió-, szilva- és almafát ültetett a község. A népesség zöme magyar és német, vallását tekintve főként római katolikus volt, de akadt egy tucat helvét és ugyanennyi izraelita is. Az aktív dolgozók és az eltartottak aránya 2:1 volt az eltartottak javára161. Minden negyedik ember tudott írni. A tűzoltásra vízfecskendő és tüzicsákány állt rendelkezésre. Mindeközben Krúdy Gyula a közeli Szentlőrincen, Szemere Miklós céllövészeti ünnepélyén élete legjobb gulyását ette. Hogy Görcsönyben is járt volna, arról nincs tudomásunk. Ha csak nem ő volt, mint Szinbád, az a bizonyos, a följegyzésekben is szereplő hajós. 161 Az adatok a Baranya Megyei Levéltár filmtárából valók. |
A ma Görcsönyhöz tartozó Keresztes - Üszög és Tarcsa mellett - részt vett az 1905. évi, baranyai paraszti mozgalmakban. Igazi szervező, vezető híján azonban nem születhetett semmiféle eredmény. Román front, Mehódia, Sinaia, olasz front, Doberdo, Isonzó aztán Tirol - ezeket a neveket kellett megtanulnia a görcsönyi katonáknak és hozzátartozóiknak. Az első világégés idején nem kevés áldozatot hozott a falu - sajnos, emberáldozatot is. Pedig nincs túlzás abban, hogy Európa népei örömmel fogadták a rövidnek várt harcok kitörését162 . A háborús célokra kibocsátott hadikölcsönt a görcsönyi képviselőtestület ,,egyhangú lelkesedéssel" szavazta meg163. De a Monarchia kezdeti sikerei után a frontokról egyre aggasztóbb hírek érkeztek. Havonta emelkedett a csonka családok száma, ahol gyászolták az elesett apát vagy fiút. A kormány némi pénzt utalt ki azoknak, akiket a helybeli hadisegély-véleményező bizottság rászorultnak minősített. A behívott görcsönyieknek egyébként több mint a fele odaveszett164. Sokan Galíciában lelték halálukat, de nem egy behívott nyomát csak az orosz illetve az északi harcterekig tudjuk követni. Akadt, aki itthon halt bele sérülésébe. Három emberről érkezett hivatalos értesítés, az eltűntek közül pedig egyről sem. A Tanácsköztársaság elkerülte a vidéket. Pontosabban a vidék kerülte el azt. A Szerb-Horvát-Szlovén királyság megszállása következtében Görcsöny nem érzékelt semmit az eseményekből165. A Baranya-Bajai Szerb Magyar Köztársaság 1921 augusztus 14-ei kikiáltásával is ,,színesített" megszállás az év augusztus 20-án ért véget. 162 Eike Schmitz: A szarajevói merénylet. In: H.Ch.
Huf: Quo vadis I., magyar nyelvű kiadás, Magyar Könyvklub, Bp., 1999. |
Eleink 1899. július 15-én alapították eleink a Római Katholikus Olvasókört166
. Hetven tagot számlált. 166 Móró Mária Anna: Olvasóegyletek és népkönyvtárak
Baranyában 1914-ig. Baranyai helytörténetírás, Baranya Megyei Levéltár,
Pécs, 1979. |
Görcsönynek egy külterületi lakott helyét tartották nyilván, ez a téglagyár168 volt. 872 lélek tartozott a faluhoz, 798 magyar, 30 német, 2 tót, 3 horvát, 4 bunyevác és 35 cigány. Vallásukat tekintve az itt élők között 857 római katolikus, 8 református 3 evangélikus, 3 görög-keleti és egy izraelita akadt. Ők 164 lakóházban húzták meg magukat. Az oktatás a római katolikus elemi népiskolában és általános továbbképzőben folyt. Az őstermelők számát azért érdemes megfigyelnünk, mert manapság adókedvezményben részesülhetnének: 629-en voltak. Magasnak tűnik az iparosok 170-es száma is. Kilencen foglakoztak kereskedéssel. A közlekedésben 25-en találtak munkát, a közszolgálat 15 embert alkalmazott. 17 házicselédről tudunk. 168 A mai szeméttelep helyén, Görcsöny és Baksa között állt. Eredetileg is itt hozták létre az első komoly üzemet a jezsuiták. |
A fény 1928-ban érkezett el. A villanyvilágítást a kormányzó, Horthy
Miklós névnapján állították a köz szolgálatába169
. Ekkoriban a tizenötödik orvosi körzet központja Görcsöny volt. Harmincöt
településére egy orvos és egy védőnő jutott. 1939-ben az Országos Közegészségügyi
Intézet és a Falu Szociális Alap segítségével viszont egészségház épült.
Az 1938-as iratok az erkölcsileg kifogásolható népi szokások között
említi az egykét (egy gyermeket). 169 Baranya Vármegye Hiv. L. 1928. Az áram bevezetését
előbbre tervezték, de a munkát az I. világháború hátráltatta |
| |
|
Villa Gerechen |