Kedves Vendégünk!

Napról-napra érezzük, tapasztaljuk, milyen nehéz hangulatot teremteni a jó, hogy találkoztunk, de bocs, most rohannom kell társtalanságában. Pedig jó belemerülni az ízvadászatba, belefeledkezni csöndes, estéli sörözgetésekbe, és eltelve pihegni, a vendéglősnek pedig átélni az illúziót, hogy a vendég nem is hozta be a gondjait a vendéglő ajtaján. Vagy ha behozta is, lassan ott hagyta azokat, messze, maga mögött.

Ön egy délutánra, pár órára, vagy épp csak néhány percre ránk bízta most magát. Kávézónk figyelmére, gondosságára, szeretetére, kiszolgálására. Tisztában vagyunk vele, hogy az étkezés, az italfogyasztás kultusza nemegyszer fölülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét. Feladatunknak tehát igyekeztünk ezúttal is ezek szerint megfelelni.

Reméljük, jól érezte magát nálunk, és ha majd megint egyszer erre veti a sorsa, úgy nem kerüli majd el ezt a házat.

Ha megfigyelte: étlapunkon nem szerepel a konyhafőnök ajánlata. Ugyanis mi mindent ajánlani szeretnénk, amit készítünk. Mert úgy akarjuk készíteni.

Ajánljuk tehát magunkat. Ebből és ezért élünk.

Még egyszer köszönjük megtisztelő látogatását:

Pohnert János